Van-e alternatívája az orosz gáznak, vajon tényleg biztosabb lesz az ellátás más vezetékeken, egyáltalán miért fontos a Nabucco-terv, amely "megkerülné" - ha tudja - a Gazpromot? Energiát használunk politikára, vagy politikát vetünk be energiáért? És nem eshet-e Magyarország két szék között a pad alá? - kérdezzük az amerikai diplomatát.

A Nabucco-vezeték szerepe. Amerikának is fontos, hogy szövetségesei nagyobb energia-biztonságot élvezzenek, és több új beszerzési-szállítási forrásra szert téve javítsák alkupozícióikat a mostani szállítókkal szemben. És ne aggódjunk, lesz benne bőven, gáz Azerbajdzsánból, Türkmenisztánból és máshonnan, ha most együtt lépünk fel. Sok gáz van Irakban is, amit a törökökkel együtt kezdünk kiaknázni és nemsokára Európának ajánlani.

Nem az oroszok ellen. A források és vezetékek diverzifikálása nem az oroszok ellen irányul, egyáltalán semmi "anti-" nincs ebben, kivéve, hogy piaci és logikai alapon is ellenezzük a monopóliumokat. Ha valaki egy szállítónak van kiszolgáltatva, nyilvánvalóan más lehetőségeket keres mint fogyasztó. Nem lehet, nem is akarjuk kinyomni az oroszokat, a Gazprom mindig is megkerülhetetlen szállító lesz, de hát az egy állami monopólium. Mi pedig minél szabadabb piaci versenyt szeretnénk.

Politika is. Az energia és a geopolitika természetesen elválaszthatatlan, aki energiaüzletet köt, annak mindig gondolnia kell a stratégiai következményekre. Ismétlem. Nemcsak olcsóbb lesz az orosz gáz, ha versenytársat kap, hanem talán más téren is jobban lehet alkudozni Moszkvával. Tragédia, hogy az oroszok még mindig bekerítésnek és támadásnak érzik, ha versenytársak jelennek meg körülöttük. Pedig mi éppen hogy bevonni akarjuk őket a tisztességes versenybe a piacon. A politikában pedig, ha hiszi, ha nem, mi arra törekszünk, hogy partnerség legyen Moszkvával. Nem azzal kelünk reggelenként, hogy hol kéne még visszanyomni az oroszokat.

A nagy keret. A nagy ügyeink, Irak, Irán, Afganisztán, Közel-Kelet, Latin-Amerika és így tovább, általában, a stabilitás növelése, a demokrácia megszilárdítása és terjesztése, a világpiac fellendítése. Mindebbe be szeretnénk vonni az oroszokat is, az energetikában akár stratégiai partnernek is, több ajánlatot teszünk. Ám vajon lehet-e e célokban partner egy Gazprom-szerű állami monopólium? Lehet, hogy sokat hibázunk, de Amerika mégis demokráciát és piacot akar, együttműködést és biztonságot. Az oroszok még mindig legszívesebben "mindent vagy semmit" játszanak.

Magyar mozgástér. A magyaroknak sem kell senki ellen állást foglalniuk, nyugodtan kereskedjenek tisztesen, barátságosan Oroszországgal is. De próbálják enyhíteni az egyoldalú függést, és ne csak a köbméterárakat meg a részvényárfolyamokat vizslassák. Tartsanak ki nyugati, piaci értékrendjük mellett. Hallgassanak szabadságpárti ösztöneikre, maradjanak hűek a függetlenségükhöz az energetikában is. Amikor gázüzletet kötnek, ne csak a zsebük rövid távú érdekeire gondoljanak. És még valami: legyen Magyarország, akár például a Mol, a térség vezető ereje gáztározásban, a források és a vezetékek diverzifikálásában, a regionális energetikai piacgazdaság erősítésében. Használják ki, hogy geopolitikai középpontban vannak Norvégia és az Adria, Nyugat-Európa és Oroszország, északnyugat és a Balkán között.

Matthew Bryza szerint biztosan lesz gáz a Nabuccóban