Ramadiban felrobbantották az al-Kaidával szembefordult szunnita törzsek vezetőjét. Abdul-Szattar Abu Risa nemrégiben egyike volt azoknak a sejkeknek, akik találkoztak az amerikai elnökkel. A merényletért senki nem vállalta a felelősséget, de az első számú gyanúsított az al-Kaida iraki szárnya.

A szunnita törzseknek a főleg külföldiekből álló al-Kaidával való szembefordulása az egyik legnagyobb "haladás", amelyet Bush elnök fel tud mutatni. A sejkek milíciáinak tagjai havi 380 dollárt és fegyvereket kapnak, cserébe formálisan el kell ismerniük a bagdadi kormányt.

A merényletet alighanem tudatosan időzítették George W. Bush tegnapra - magyar idő szerint már péntek hajnalra - bejelentett tévébeszédéhez. Az elnök a várakozások szerint hivatalossá teszi, hogy jövő nyárra kivonják Irakból a janu-ári létszámnövelés keretében odavezényelt mintegy 30 ezer katonát. A javaslat elvben David Petraeus tábornoktól, az Irakban lévő csapatok parancsnokától származik. Az elnök hosszabb ideje a harctéren lévő parancsnokok mögé bújik, rendszeresen hangsúlyozza, hogy az ő ajánlásaikat követi. Bírálói ezt nem hiszik el, feltételezik, hogy a tábornokok a politikai döntéseknek megfelelő, "megrendelt" nyilatkozatokkal segítik a fegyveres erők főparancsnokát.

Bush húzása egyébként politikai bravúr: a létszámcsökkentést ajánló kétpárti bizottság nyomását télen éppen hogy erősítés Irakba küldésé-vel védte ki. Most pedig újabb 6-9 hónappal késlelteti a valódi csapatkivonást azzal, hogy létszámcsökkentésként "adja el" a korábbi, 130-135 ezres erőre való visszaállást. A taktika beválni látszik, legalábbis a Republikánus Pártban alábbhagyott az iraki háború bírálata. Az elnökjelölt, John McCain szenátor máris egy "No Surrender!" - Nem adjuk meg magunkat! - feliratú busszal járja a kampányhelyszíneket.

A New York Times értesülése szerint Irakban összeomlani látszik az olajjövedelmek megosztásáról folyó tárgyalás. Az országban két nagy olajmező van, a déli a siíták, az északi a kurdok kezén. A szunnita kisebbség képviselőinek zöme már hónapokkal ezelőtt elhagyta a tárgyalásokat. Most a kurdok és a siíták is összevesztek, mert előbbiek külföldi befektetőket akarnak bevonni az iparág korszerűsítésébe - függetlenül a háromoldalú alku kimenetelétől. A kurdok saját, regionális olajtörvényt akarnak elfogadni, ami nem tetszik az országos szabályozást erőltető Bagdadnak. Az olajjövedelmek megosztása az egyik legfontosabb amerikai elvárás Irak felé.