Gyökerek

Ha úgy veszem, akkor tulajdonképpen semmi kivetni való nincs abban, amit Lengyel Zoltán képviselő csinált. Amint azzal a sajtó most teli van, Lengyel képviselő, miután bírósági határozat nyomán ki kellett költöznie a sáregresi háziorvosi szolgálati lakásból, mert se neki, se a feleségének semmi keresni- valója ottan, gyakorlatilag az egész házban tör-zúz, leszedte a tetőcserepeket, fölszedte a térköveket, a tujákat és a fenyőfákat pedig egytől-egyig kivágta; úgy néz ki most a háziorvosi rendelő udvara, mint a Bosnyák tér a karácsony előtti fenyővásáron.


Viszont tény, ami tény: Lengyel képviselő ültette azokat a fenyőket és tujákat, és ő rakatta le és fel azokat a térköveket, illetve cserepeket, a bíróság pedig kimondta, hogy ami az övé, az az övé, nehogy már a közhangulat okán rossz szó érje Lengyel képviselőt meg főleg a fenyőirtásban szintén járatos orvos feleségét, mert hát, ugye, mindketten értelmiségiek, ha szabad így mondani: finom, kulturált emberek. Ezek most ilyen idők. Ha valamilyen oknál fogva Rákóczi feltámadna a kézilabdagála helyére meghirdetett legújabb magyar szabadságharc hírére, az ő első dolga is nyilván az volna, hogy hazavigye a róla elnevezett szilfa rönkjét Akarattyáról, bár ő csak a lovát kötötte a fához. Ami mellesleg nem igaz, mert Rákóczi speciel soha nem járt Balatonakarattyán, ellentétben azzal, hogy Lengyel képviselő nemhogy járt Sáregresen, de egyenesen a polgármestere is volt a községnek, viszont egyetlen nyom se marad utána, senki nem fogja évszázadok múltán azt mondani, hogy nahát, ez itten Lengyel képviselő tujája, ehhez kötötte ő a szolgálati gépkocsiját.

Mínuszos hírben ezt úgy fogalmazná egy újságíró gyakornok, hogy Lengyel képviselő menthetetlenül és véglegesen bunkó. A kérdés csak az, hogy van-e ennek a kijelentésnek még értelme, politikai kategória-e a bunkóság, s le lehet-e vonni bármiféle következtetést abból, hogy valaki gyökér. S hogy egyáltalán: számít-e a bunkóság még valamit Magyarországon?

Három napja van fenn egy hír a világhálón, és senki se foglalkozik vele: a hír szerint Tolna város polgármestere letiltotta a fizetségét az ellenzéki képviselőknek, mert azok nem jelentek meg az ő augusztus huszadikai szónoklatán, s emiatt az ünnepre meghívott erdélyi vendégek "csak egy csonka testületi ülést szemlélhettek meg", ami legalább annyira letaglózta őket, mint Csonka-Magyarország látványa. Tolna városában amúgy be van tiltva május elsején a vörös zászló használata, és be van tiltva ballagáskor a vörös szegfű használata is, mert ez mind-mind kommunista csökevény, Sümegi polgármester pedig vigyáz a rendre; amióta a Fidesz nyerte az önkormányzati választásokat, s központi instrukció szerint vezeti a polgármester a várost, azóta zöld pipacsok nőnek az árokparton, és őszi alkonyatkor méregzöld az ég alja (alighanem szél lesz).

Mondja meg valaki, hogy ami Tolnán van, az szimpla polgármesteri bunkóság-e vagy egyébként is ilyen a fél ország, amelyik az egy a tábor, egy a zászló gyökérség alatt gyülekszik és egyre csak gyülekszik, és most már nemcsak a nagypolitikában, a köztereken, de kisközségek árokpartjain, orvosi rendelők udvarában ad kis előzetest a 2010 utáni időkről, hogy már most kellőképp árnyalni tudjuk a jövőképet.

Ehhez az árnyaláshoz, s szintén a bunkósághoz tartozna Zuschlag János is. Hogy nem az a kultúrbotrány, hogy Zuschlag János esetleg majd börtönben fog ülni pár évet, hanem, hogy egyáltalán még az MSZP tagja lehet az auschwitzi tréfák után, sőt, minden további nélkül besétálhat Lendvai Ildikó frakcióvezető irodájába dumcsizni kicsit, miközben ott esetleg épp a tiltakozó levelet fogalmazzák Semjén képviselő zsidózása ellen, vagy ha ezen már túlvannak, akkor a korrupció elleni harc szükségességéről.

Ez így, együtt azért már mélyebb gyökér, mint a Kossuth tér.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.