A kommunisták? Vagy esetleg mi!
A barátaim több heti előkészítés után kedden megtartották az első lakossági fórumot a Hunyadi téren, és úgy döntöttek, hogy közösen lépnek fel az önkormányzat ellen, amely egy vállalkozói kör játékszerévé teszi a Hunyadi teret. A többség hallgat, és ez a lényeg.
A szerződés szerint a hatodik kerületi önkormányzat a Hunyadi téri vásárcsarnokot és a teret, a környező boltokkal együtt annak az érdekkörnek a kezébe adja, amely már az Andrássy úti palotabotrányban is szereplő volt.
A Hunyadi téri vásárcsarnokban most zöldségpiac működik, a csarnok előtti téren őstermelők árulnak, az egész teret fák borítják.
Az önkormányzat azt akarja, hogy csarnokot újítsa fel a befektető, és aztán kapja meg használatba ötven évre. Ha jól értem, a zöldségpiac helyét éttermeknek adják, drága élelmiszerboltok, utazási irodák lesznek ott. A téren működő boltosok üzlethelyiségeit elvehetik, és ennek a befektetői körnek a kezébe adhatják. Ez benne van az önkormányzat meg a befektető között létrejött szerződésben. A termelői piacot megszüntethetik. A tér alá mélygarázst tesznek, és a környékbeli utcák lakóit arra kényszeríthetik, hogy a mélygarázsban parkoljanak.
Einstand. Valaki megszerzi az egész teret. Ez ellen indult meg civil összefogás, hasonlatos a Nagymező utcaihoz.
Talán vannak, akik szerint nagyszerű amit a szocialista-szabad demokrata vezetésű önkormányzat akar. De most inkább ne játsszuk meg magunkat, ránézésre is elég egyértelmű, hogy ez az ügy milyen célokat szolgál. Nem is ez a fontos. Hanem hogy a többség ezt a folyamatot, amelyben politikai vezetők gazdasági csoportokat szolgálnak ki mindenki más rovására, ezt a rendszerváltás óta zajló izét, ami különben világszerte hasonló keretek között működik, ezt mindenütt többé-kevésbé tétlenül figyeli a társadalom, és persze utálja a saját elitjét.
Például azt mondja, hogy ilyenek a kommunisták, és / vagy fideszesek stb.
Egy barátom lakott nálam néhány hétig. Nem volt hová mennie, mert épp válik. Egyik este el akartam menni a Hunyadi téri felkelőkkel találkozni, gombócot főzött nekünk valaki a piacon vett szilvából. De nem tudtam elmenni.
Mert a barátom, aki nálam lakott épp, és aki nincs benne a Hunyadi téri csoportban, és totálisan leszarja a közügyket, megivott egy pálinkát és összeveszett az új kedvesével, elveszítette az eszméletét. Olyan volt, mint aki elaludt. Aztán kinyitotta a szemét, járkált a lakásban, jajgatott, értelmetlen szavakat mondott, és időnként összeroskadt, mint akit megvertek. Két órán át úgy viselkedett, mint aki nem tud kitörni az álmából.
A barátomat gyerekkorában nevelőszülőkhöz adták, mert az édes szülei börtönbe kerültek. A nevelőszülőknél több állami gondozott gyerek volt, akiket módszeresen kínoztak. Ennek az lett a vége, hogy a nevelőszülőket feljelentették a szomszédok, nyomozás indult és a szadista polgárok börtönbüntetést kaptak.
A barátom úgy nőtt fel, hogy ezt elfelejtette, majd néhány hónapja feltört belőle a trauma. Azóta időnként, különösen ha iszik, vagy valakire dühös lesz, elveszíti az eszméletét és elözönlik rajta a düh, vagy a félelem, amit gyerekkora óta elnyomott.
Ezeket az önkívületben töltött szeánszokat többször megismételte a lakásomban is. Láttam, amint a düh feltör belőle, egy olyan érzés, amit sosem tudott kiélni, mert félt, hogy ha lázad, akkor megverik. Inkább azt gondolta, hogy ő bűnös, aki megérdemelte a verést. Egy ötéves gyerekkel ezt elég könnyű elhitetni.
Néztem a barátomat, és láttam magam előtt a többséget, amely ugyanígy, közönyösen tűr minden csapást. Beletörődik mindenbe, ami történik körülötte. Talán nem tudja, hogy rosszabb lesz a levegő, ha odaépítenek az ablaka alá egy hatszáz férőhelyes garázst? Ne zavarná, hogy nem lehet majd friss, magyar termelői zöldséget kapni a belvárosban? Nem bántja, hogy a hatalmat ez nem érdekli?
Tudja ezt mindenki. Az árusok a Hunyadi téren megmondták nekünk, hogy más piacokat is megszüntettek a városban, és az új csarnokba csak a nagyobb kereskedők tudnak bemenni, a kistermelők elveszítik a megélhetésüket, de ebbe ők úgysem szólhatnak bele.
Ezt ne tudná mindenki?
Még azt is tudják, hogy a többség ugyanígy gondolja. Reménytelennek tartják, hogy beleszóljanak abba, amit a fejünk fölött csinál a hatalom.
És ennek talán hasonló oka lehet, mint a barátomnál, akitől gyerekkorában megtagadták azt az érzést, hogy szerthető, hogy nem jár verés, hogy nem bűnös. Hasonlóképp lehetünk ezzel mind. Generációk tudják átadni egymásnak a megszokást, hogy valami nem jár, ami pedig nagyon kellene, és ezért nem is tudjuk azt magunknak követelni, és nem tudjuk megadni az utódainknak sem.
(...)
Épp ezért a gyűlölet hiteltelenné teszi a tüntetéseket. Amikor néhányan azért ordítanak az utcán, mert szerintük itt a kommunisták / bankárok / tűzoltók stb. ülnek a nép nyakán. A gyűlölettel tüntetők elfelejtik, hogy a többség otthon marad, ezért tehet a hatalom szinte bármit.
Tovább a blogba
