Lengyel Zoltán után kő kövön nem maradt
- Nézze meg ezt a barbárságot! - mutatja a kerítésen keresztül a sáregresi háziorvosi szolgálati lakás udvarát Mocsár Eleonóra, a Fejér megyei település polgármestere. Az egymásra hajigált, frissen kivágott fenyőfák, tuják, az egykori kocsibejáró felszedett térkövei, valamint az egyik melléképület megbontott tetőszerkezete valóban lehangoló látványt nyújt.
- Mindezért Lengyel Zoltán a felelős. Ezt hagyja maga után egy parlamenti képviselő, a falu korábbi első embere? Rettegek, hogy pénteken, amikor reményeim szerint visszakapjuk a kulcsokat, milyen állapotban találjuk majd a lakást - mondja Mocsár Eleonóra.
Úgy tűnik, Sáregresen egyelőre nem sikerült lezárni a tavaly őszi önkormányzati választások idején kirobbant konfliktust. Akkor a 750 lelkes kistelepülésen igazi szenzáció történt: 12 év után - 17 szavazattal - elveszítette a polgármesteri székét Lengyel Zoltán, aki 2002 óta a térség fideszes országgyűlési képviselője is volt, nemrégiben azonban - az emlékezetes budapesti Alagút utcai, rendőrökkel történt afférját követően - átült a független honatyák közé.
A sáregresi szoros választási eredmény jól mutatja a falu megosztottságát: Lengyel hívei és a távozására voksolók között a mai napig pattanásig feszült a hangulat. Alig néhány hónappal a választások után Mocsár Eleonóra kezdeményezésére pályázatot írtak ki a háziorvosi állásra, amelyet az új képviselőtestület döntése alapján nem Lengyel Zoltán felesége, a korábban 18 évig Sáregresen dolgozó Dobrovitzky Imelda, hanem egy cecei háziorvos nyert el.
Az önkormányzat felszólította a doktornőt, hogy júliusban - vagyis a megbízatása megszűnésével - költözzön ki a szolgálati lakásból, ám ő erre nem volt hajlandó. A polgármester bírósághoz fordult, ahol augusztus végén egyezség született a felek között.
A Sárbogárdi Városi Bíróság jogerős végzésével jóváhagyott megállapodás szerint Dobrovitzky Imeldának legkésőbb szeptember 14-éig kell kiköltöznie a szolgálati lakásból. A doktornő valójában a gyermekeivel együtt már át is költözött a szomszédos Simontornyára, a családjától régóta külön élő Lengyel Zoltán pedig kedden járt Sáregresen, hogy a személyes tárgyait magával vigye.
- Bekopogtam hozzá a pakolás közben, mire valósággal rám támadt, válogatott sértéseket vágott a fejemhez, kiabált velem, hogy nincs jogom betenni a lábamat a házába - mondja Mocsár Eleonóra. - Pedig csak annyit akartam kérdezni tőle, hogy vajon milyen jogon bontatja le az udvaron álló egyik melléképület tetejét.
Mire Lengyel fennhangon közölte, hogy az az épületrész nem az önkormányzaté, és annak az engedélyével szerelteti le, aki annak idején fölépíttette. Nem úgy van az! Kihívtam a rendőröket, akik jegyzőkönyvet vettek fel az esetről.
A tényekhez tartozik, hogy a bírósági végzésben nincs szó a melléképületekről. Szerepel ugyanakkor egy utalás a kocsi-bejáróról, amely szerint a kiköltöző háziorvos a szolgálati lakás „udvarán lévő térkő burkolatot felszedheti, és magával viheti”. Ennek oka az, hogy annak idején Lengyel Zoltán finanszírozta a térkőburkolat lerakását.
- Akkor sem elegáns lépés távozáskor felszedni az udvart - mondja egy helybeli nyugdíjas a polgármesteri hivatal előtt. - A fák kivágása viszont legfeljebb már csak valami értelmetlen bosszú lehet.
Lengyel Zoltán szerdán már nem tartózkodott Sáregresen. Telefonon sikerült őt elérnünk, hogy rákérdezzünk a polgármester vádjaira, a fakivágás körülményeire. Lengyel mindössze annyit közölt: nem kíván nyilatkozni az ügyről.
