A múlt héten, nem is tudom már miért, de visszatért belém a remény. Vidám, szórakoztató országban éreztem magam, hangos nevetéssel olvastam reggel a lapokat: Zuschlag Jánosék kábítószerrel buktak, disznó SMS-eket küldözgettek egy plébános mobiljáról, Havas Henrik beleharapott a kézbe, amely enni adott neki, és úriember ilyet nem tesz, meg satöbbi. Aztán hirtelen régi kedvenceim, a brit tudósok megtalálták a dinoszauruszok kipusztulásáért felelős aszteroidát, amely ráadásul a kommunistagyanús meteor nevet is használta, és rögtön tudtam, hogy ebben a következmények nélküli országban ezt is meg fogja úszni, jó esetben felfüggesztettel, a köztársasági elnök és a Fidesz pedig felelőtlen, kétszínű játékot fog játszani, a szélsőségeket bátorítandó, amikor Lendvai Ildikó személyes felszólítására sem határolódik majd el a dinoszauruszok rossz emlékű kipusztításától, Semjén Zsolt pedig érzelmes hangú beszédben fordul a jóérzésű krokodilokhoz, kajmánokhoz és pannon gyíkokhoz, miszerint ne hagyják magukat politikai túszként lökdösni. Hétfő este már arra riadtam föl a békés irodai szendergésből, hogy Máté Kriszta hangja hasít végig a terem légterén, mondja a Tények parlamenti tudósításának fölvezetőjét: "Sólyom az árpádsávról, Gyurcsány az új rendről, Semjén a zsidókról." Oké, itthon vagyunk, 1922-ben, veszem a darutollas nemezkalapomat, oldalamra kötözök egy műanyag kardot, megyek a kaszinóba ultizni és kadarkázni hajnalig, részegen húzatni a cigánnyal a Prónay- Héjjas legszebb dalait, színésznőcskék körömcipőjéből románvért inni, és hajnalban a plafonba lövöldözni Mauserral. (Na, ezért melyik aszteroida felelős, brit tudóskáim?)