A köztünk lévő legélesebb ellentét a drogliberalizáció, a melegházasság kérdése, az "extrém szekták" problémája, az eutanázia kérdése. Ezeknek a kérdéseknek, amelyek megkülönböztetik az SZDSZ-t az MSZP-től, semmi köze nincs a zsidósághoz, és velejéig aljas dolog mindezeket kapcsolatba hozni a zsidósággal. Sőt hadd emlékeztessek arra, hogy mindezek - drogliberalizáció, egyneműek házassága, "extrém szekták", eutanázia - szöges ellentétei a mózesi törvénynek, a Tórának, az autentikus rabbinikus hagyománynak. Mózes mindezekért egyébként megkövezést írt elő.Ť Ezek az ellentétek azért állnak fönn az SZDSZ és a többi párt között, mert az SZDSZ (ha nem is eléggé, de mégiscsak) liberális párt, a többi pedig nem az. És tényleg velejéig aljas dolog a liberális álláspontot a magyar érdekekkel szemben álló zsidó érdekképviseletként föltüntetni. Ilyesféle állításokat azonban nem szabad demokraták tesznek, hanem az ellenségeik. Kiknek ősforrása Csoóri Sándor Nappali hold-ja, miszerint: "... a szabadelvű magyar zsidóság kívánja stílusban és gondolatilag ťasszimilálniŤ a magyarságot. Ehhez olyan parlamenti dobbantót ácsolhatott magának, amilyet még nem ácsolhatott soha..." "A nemzeti törzs híveinek gondolkodásában az SZDSZ - nem általában, nem kizárólagosan, de jellemzően - mint zsidó párt jelenik meg" - írja az SZDSZ-től igen távol álló Varga Domokos György a honlapján. Ez a "nemzeti törzs" lenne tehát, ha nem is kizárólagosan, de jellemzően aljas.

Lenne, ha az aljasság törzsi jellegzetesség lenne. De nem az, hanem abból a kisajátításból következik, amit Sólyom László hétfőn a parlamentben beszéde egyik legfontosabb mondatában elítélt: "Ahogy a nemzeti jelzőt nem sajátíthatja ki egyetlen párt vagy politikai irányzat sem, úgy az antifasiszta minősítést sem." Bizony, erre az aljasságra nyitott mindenki, aki "nemzeti oldalról" vagy "nemzeti pártokról" beszél - márpedig ilyenekkel tele van a parlament Semjén Zsolt oldalán. Ha ugyanis egy pártot vagy politikai irányzatot kirekesztenek a nemzetből, akkor már teljesen mindegy, hogy általában nemzetellenesnek, "idegenszívűnek", vagy konkrétan zsidónak nevezik.

Nézzük Semjén mondatának második felét. Függetlenül attól, hogy Semjénnek tárgyilag mennyiben van igaza, az biztos, hogy az autentikus rabbinikus hagyománnyal sok minden ellentétes, amit egy demokráciában nem helyes tiltani, pláne üldözni. Például maga a kereszténység. A keresztény mártírok hosszú sorában az első Szent István volt, akit a Semjén által említett autentikus előírások nevében egy extrém szekta képviselőjeként megköveztek egy bizonyos Saulus közreműködésével, aki aztán maga is ennek az extrém szektának a vértanúja lett.

Három eset lehetséges: 1. Semjén meg akarja tiltani az izraelitáknak, hogy izraeliták legyenek, s ennek megfelelően tagadják, hogy Jézus Krisztus Megváltó és Isten fia; 2. Semjén helyesli a Krisztus-tagadást; 3. Semjén nem helyesli a Krisztus-tagadást, de mégsem akarja betiltani. Az első esetben a demokrácia és az izraeliták ellensége lenne, a második esetben megtagadná a hitet, melyet eddig vallott. Marad a harmadik eset. A szabadság esete. Ez a harmadik eset viszont csak akkor maradhat, ha elismerjük, hogy semminek a tiltására, üldözésére nem elég ok, hogy nem helyeseljük, vagy hogy szemben áll a hitünkkel és annak parancsaival. És ebből következik, hogy ha valamit nem akarunk üldözni, az nem jelenti azt, hogy azonosulunk vele. Semjén azonban ezt a harmadik esetet kizárja. Azt tartja, hogy az a párt, mely nem kívánja tiltani az egyneműek házasságát és üldözni a marihuána fogyasztóit, az a homoszexuálisok és a drogosok pártja. Ezért mondta két évvel ezelőtt, hogy "aki azt szeretné, hogy gyereke egy szakállas bácsitól szerezze első szexuális tapasztalatait, az szavazzon nyugodtan az SZDSZ-re. Tegyen így az is, aki azt akarja, hogy gyermeke szájába marihuánás cigarettát nyomjanak az iskolában."

És akkor Semjén Zsoltnak és pártjának választania kell: tagad vagy üldözi a tagadót. Kik szavazzanak rá? Azok, akik tagadnák Krisztust, vagy azok, akik üldöznék az izraelitákat?