Ha Del Ponte egyelőre nem is tálálhat ki, megteszi helyette Florence Hartmann, aki hat éven át (2000-2006) volt a szóvivője. Tegnap Párizsban megjelent Béke és büntetés című könyvében a szerző nem kevesebbet állít: a nagyhatalmak, a franciák, a britek, az amerikaiak és az oroszok lelkén szárad, ha Srebrenica bűnösei megússzák a felelősségre vonást.

Volt, hogy a francia diplomácia szúrta el. "Bill Clinton hangsúlyozta, hogy a műveletet nem lehet anélkül végrehajtani, hogy tájékoztatnánk róla az oroszokat. Chirac ennek ellene volt, mivel Moszkva ez idáig szilárdan ellenezte Karadzsics letartóztatását, s kilátásba helyezte, hogy értesíti a bujdosót. Clinton, akit Tony Blair is támogatott, kitartott. Chirac végül beadta a derekát" - ír meg egy kulisszatitkot Hartmann, aki szerint Chirac később Borisz Jelcinre hivatkozott Del Pontéval tárgyalva. Chirac szerint Moszkva attól tartott: Karadzsics túl sokat tud kegyencéről, Szlobodan Milosevicsről. Karadzsiccsal állítólag egy francia tiszt, Hervé Gourmelon tartotta a kapcsolatot a boszniai szerb Paléban, arról próbálva meggyőzni, hogy adja fel magát. A letartóztatást a nagyhatalmak már 1997 májusában megvitatták, eredménytelenül.

Megesett állítólag, hogy Karadzsics Jelcin gépén utazhatott Fehéroroszországba. A szóvivőnő bemártja a CIA-t is, amelyet a főügyész 2002 januárja óta hiába unszolt, hogy bocsássa rendelkezésére telefonlehallgatásai hanganyagát. Del Ponte Mladics lakcímét is hiába közölte a CIA-val: a tábornok Boszniában, majd 1997-től Szerbiában zavartalanul élhetett, étterembe és futballmeccsre járhatott, kétszer a saját nevén vették fel a kórházba, és élvezte a szerb állam nyugdíját.