Két fő elemből áll az az energiapolitikai tervezet, amelyre jövő szerdán bólinthat rá az Európai Bizottság. Egyrészt a termelésnek és a hálózati infrastruktúrának a (tulajdonosi) szétválasztásáról van szó; ezt több tagállam, köztük a franciák, a németek, a belgák és a szlovákok, máris helyből ellenzik. (A javaslat elfogadásához a tagállamok tanácsának jóváhagyása is szükséges.)

Külpolitikai vonatkozásban a tervezet még erősebb. Nem titkoltan az állami ellenőrzésű orosz energiaszektor európai étvágyának visszafogását célozza az a passzus, amely szerint az EU fellépne olyan befektetési helyzetekben, „amelyeknek mozgatóereje nemcsak gazdasági jellegű.

” Ha ez a fordulat az Európai Bizottság belső egyeztetésein is átmegy, majd a tagállamok is úgy akarják, Brüsszel eszközöket kaphat az akár „stratégiainak” elnevezendő energiaágazat megvédésére.

Az egyik lehetséges módszer a kölcsönösségi klauzula: az jöhet, aki már maga is nyitott – márpedig, mint a Royal Dutch Shell a legjobb megmondhatója, Oroszország a közelmúltban messze nem volt nagyvonalú házigazda a nyugati befektetőkkel szemben.

Egy, az Európai Parlament külügyi bizottságában egy hete nagy többséggel elfogadott jelentés külön felhívja a figyelmet a megkülönböztetéstől való mentességre, a tisztességes bánásmódra és a piacra jutás egyenlő feltételére az EU-orosz energiakapcsolatokban.

(Az EU-tagállamok még az unión belüli, ám a határokon átnyúló befektetéseket illetően is kényesek, mint a Suez/ Gaz de France üzletet beindító olasz Enel-felvásárlás, vagy a spanyol Endesára szemet vetett német E.On példája is mutatja. Az egyik kulcsfogalom itt is a „kölcsönösségi klauzula” – a felvásárlási EU-irányelv eme passzusa szerint nem kell jóhiszeműen eljárni azon felvásárlóval szemben, amely maga sem viselkedett jóhiszeműen.)

Thomas Gomart, a Nemzetközi Kapcsolatok Francia Intézetének (IFRI) programigazgatója emlékeztet: az EU és Oroszország közötti elhidegülésben a lengyel-orosz, a balti-orosz, újabban pedig a brit-orosz kapcsolatok megromlása játszik szerepet. Az energiaágazatban elsődlegesen az okoz az unión belüli feszültséget, hogy igen eltérő, mennyiben függenek az egyes országok az orosz forrástól.

(Egyesek száz százalékban, míg mások, most például Belgium, egyenesen orosz energiára áhítoznak, mert náluk ez jelenti a „források diverzifikációját.”)

– A Balti-tengeri gázvezeték kérdése is erősen átpolitizálódott, azzal párhuzamosan, ahogyan Moszkvával megromlottak a kapcsolatok – idézi fel Gomart, ahogyan a lengyelek és a baltiak egyfelől „orosz energiafegyverről” beszélnek, ha viszont Moszkva megkerüli őket, akkor geopolitikai leértékelődésük miatt siránkoznak.

Mindeközben az oroszok számára elsődlegesek maradnak az európai szállítások – egyébként a Gazprom profitja is szinte mind ezekből származik.

Az EU-külügyminiszterek minapi, portugáliai egyeztetésén elhangzott: a márciusra tervezett oroszországi elnökválasztásig nem lehet alapvető elmozdulásra számítani az EU-orosz kapcsolatokban, és a májusi, szamarai csúcsértekezlethez hasonlóan az októberi találkozó sem kecsegtet nagy sikerrel.