„Miközben egyre nagyobb mértékben részesednek a nemzeti összvagyonból, és az adókedvezményeknek köszönhetően egyre kevesebbet fizetnek be a költségvetésbe, a jótékonykodó milliárdosok azon vitatkoznak, hogy mit is érnek el az adományokkal” – olvassuk Stephanie Storm cikkét a New York Timesban.

Sok országban az állam támogatja a jótékonykodást: az adományok levonhatók az adóalapból. Amerikában az állam például minden három jótékony célra fordított dollár után egy dollár adót enged el. Vagyis aki három dollárt adományoz, az valójában csak két dollárt fizet a saját zsebéből, a fennmaradó egy dollárt pedig az amúgy adó formájában a költségvetésbe fizetendő pénzből adja. „Ez lényegében azt jelenti, hogy az adakozók dönthetik el, mire fordítják a közpénzeket.”

Van, aki szerint ez így van rendjén. Eli Broad, aki nemrég több tízmilliárd dollárt adományozott különféle célokra, úgy látja, hogy „az okos vállalkozók jobban el tudják dönteni, hol segít többet a pénzük, mint a kormány”.

A hatályos amerikai törvények szerint ma szinte bármilyen adomány leírható az adóalapból. „Az elmúlt 90 évben folyamatosan bővült az adóalap csökkentésével támogatható tevékenységek köre. Ma már az egyetemi golfcsapatok, a bábszínházak, sőt még a Katrina hurrikánban segédeszközeiket elvesztett szadomazochisák is támogathatók.”

Sokan – többek között jótékonykodó milliárdosok is – kifogásolják, hogy az állam adókedvezmények formájában, közpénzből, válogatás nélkül támogat minden hóbortot. A szintén dúsgazdag és szintén jótékonykodó William H. Gross szerint erkölcsi szempontból nem fogadható el, hogy közvetve, közpénzekből kiállításokat és koncerteket támogatnak, miközben Afrikában milliók halnak meg AIDS-ben és maláriában. „Legalábbis nem hinném, hogy az emberek egyetértenek ezzel” – nyilatkozta a milliárdos.

Márpedig az amerikai adományok háromnegyedét amerikai egyetemek, kórházak és múzeumok kapják. „Az adakozók olyan szervezeteket támogatnak, amelyek közel állnak hozzájuk – mondta H. Art Taylor, a jó szándékú milliárdosoknak adományozási tanácsot adó cég vezetője –, és a szupergazdagok ritkán ápolnak szoros kapcsolatot hajléktalanszállókkal.”

Az adományok után jóváírt adókedvezmények tavaly összesen 40 milliárd dollár költségvetési kiesést okoztak. Többet, mint amennyit a kormány a közterületek fenntartására, környezetvédelemre és a megújuló energiaforrások kifejlesztésére költ.

A jótékonyság azonban nem csak a költségvetési bevételeket csökkenti. Bob Reich, a Stanford politológia professzora szerint a jelenlegi adószabályok következtében az adományok hozzájárulnak a társadalmi egyenlőtlenség növeléséhez. Például azok az iskolák, amelyekbe gazdag szülők gyerekei járnak, a szülőktől több adományt, vagyis az államtól több adódollárt kapnak, mint a szegényebb környéken lévők. A kaliforniai Woodside Általános Iskola, ahol a diákok szüleinek évi átlagos jövedelme közel 200 000 dollár (37 millió forint), diákonként több mint 7 000 dollárt gyűjtött adományok formájában. A közeli Oakland Általános Iskola alapítványa viszont diákonként csak 138 dollárt kapott. A szülők átlagjövedelme itt 44 000 dollár (8 millió forint).

Reich szerint ez „azt jelenti, hogy a kormány a gazdag és szegény iskolák közötti egyenlőtlenség növelését támogatja”.

Bob Reich