A világ nélkülünk
- Csalt. A könyv, címével ellentétben sokkal inkább szól az emberiségről, mintsem a nélkülünk is boldoguló bolygóról.
- Hát persze, hogy csaltam. Nem azért írtam a könyvet, mert azt szeretném, hogy eltűnjünk, hanem azért, hogy vegyük szemügyre, milyen szép a Föld, és mi mit teszünk vele. Abban reménykedem, hogy az olvasók elgondolkodnak azon, hogyha a természet egyedül ilyen sokra képes, mennyire jutna, ha segítenénk neki, ha úgy maradnánk a részei, hogy az állandó terhelése helyett harmóniára törekednénk vele. Másként is csaltam. Szándékosan érdekesen írtam, és tompítottam a téma "ijesztgetős" jellegét. Nem elég ismételgetni, hogyha nem teszünk valamit a környezetünkért, meghalunk. Az a kiindulási pont, hogy egy reggel nélkülünk kel fel a Nap, semlegesíti a félelmet, és egyben felkelti az érdeklődést.
- Mindig az érdekelt, ha mi nem lennénk, vajon melyik állat venné át a helyünket. Van ma olyan faj, amely elérhetné az értelmi szintünket?
- Könnyen lehet, hogyha esélyt kap, egy másik faj fejleszti ki az intelligenciát, nem a főemlősök. Több száz millió évvel ezelőtt teljesen valószerűtlennek tűnt volna, hogy egyszer lesznek majd teknősök. És tessék, egy állat "kifordította magát" és a lapockájából héjak lettek.
Persze az is lehet, hogy a bonobó, azaz a törpecsimpánz lépne a helyünkre, elvégre 98 százalékban azonosak a génjeink, és bizonyos értelemben már utánunk is jött: a fáról leköltözve követett minket a szavannába. A csimpánzok, ha magukra hagyjuk őket, lehet, hogy megmaradnak az erdőben.
- Mi tűnne el elsőként az emberiség nyomaiból, és mi maradna meg legtovább?
- Először a zaj szűnne meg. A motorok zúgása, az állandó elektromos zümmögés. Minden nagyon csendes lenne, csak a szél, az eső, a madarak éneke maradna. Az infrastruktúra egy része már egy-két nap után romlásnak indulna, a 411 működő atomerőmű nagyjából egy hét után kivétel nélkül helyi katasztrófát okozna. Másrészt ott van a rengeteg felhalmozott uránium, amelynek felezési ideje négy-ötmilliárd év - a mai készlet fele még akkor is meglesz, amikor az életciklusa végéhez közeledve kitáguló Nap magába olvasztja bolygónkat. Az évtizedekkel ezelőtt felbocsátott Pioneer és Voyager űrszondákon elhelyezett, az emberiségre vonatkozó adatokat tartalmazó lemezek legalább egymilliárd évig megőrzik a rajtuk lévő üzenetet. A földi rádió- és tévéműsoroknak is évmilliárdokra lesz szükségük, mire beleolvadnának a kozmikus háttérsugárzásba.
- A könyv a természettudományokon kívül filozófiai, sőt vallási kérdéseket is felvet. Mi érdekli igazán?
- Azért lettem újságíró, hogy mindenről írhassak, tudományról, vallásról, kultúráról, művészetekről, társadalomról, gazdaságról, sportról. Mindenkivel szeretek beszélgetni - főleg kérdezni.
- Egyes epizódok a világ legegzotikusabb, ember által legritkábban látogatott részeiről szólnak. Mennyit utazott anyaggyűjtés közben?
- Ausztrália kivételével valamennyi földrészre elmentem. Néhány helyszínen, például az Antarktiszon vagy Csernobilban már korábban megfordultam. De sok helyre, például a belorusz-lengyel határvidéken lévő Belovezsszkaja Puscsa erdőségbe, a törökországi Kappadókiába, a Panama-csatornához, a koreai fegyvermentes övezetbe vagy a Kanada északi részén lévő tavakhoz direkt a könyv miatt látogattam el. Mellesleg Budapesten még nem jártam, de nagyon szeretnék oda is eljutni.
