Többek közt elmondta, hogy amint az észak-koreai vezető teljes egészében feltárja és felszámolja nukleárisfegyver-programját, akkor "el tudunk érni egy új biztonsági rendezést a Koreai-félszigeten, és béke lehet, amelyre mindnyájan vágyunk". Ro válaszában meglepetésre (legalábbis azok számára, akik az angol nyelvű szöveget hallgatták) azt mondta, azt hiszi, nem hallotta jól, mit mondott Bush, és megkérdezte, vajon azt mondta-e, hogy deklarálni lehetne a koreai háború végét? Az amerikai elnök, aki eredetileg egyáltalán nem említette a koreai háborút, erre azt mondta, hogy ez Kim Dzsong Iltől függ, majd megismételte, amit mondott. Erre Ro újból megszólalt, és arra kérte Busht, tegye egy kicsit világosabbá az üzenetét. Mire Bush azt mondta, nem tudja ennél világosabbá tenni, majd harmadszor is elismételte ugyanazt.

A koreai háború 1953. július 27-én tűzszünettel ért véget, és valójában azóta is ez a tűzszünet van érvényben. A mostani, 2002 óta tartó feszültség során Észak-Korea egyszer már azzal is fenyegetőzött, hogy felmondja a tűzszünetet. Ugyanakkor időről időre felvetődik, hogy a háborút valamiféle egyezménynyel kellene lezárni. Phenjan évek óta szorgalmazza, hogy az Egyesült Államok adjon neki írásban biztonsági garanciákat, bár nem mindig világos, hogy ez milyen összefüggésben lenne a háború lezárásával.

Hogy a sajtótájékoztatón történtek értelmezéséhez Bush háromszor elmondott álláspontja mennyire nem volt elég, bizonyítja, hogy az amerikai delegáció esti tájékoztatóján kilencszer kérdezték meg különböző formákban, hogy akkor most pontosan mi a helyzet. Felvetődött, vajon nem Ro akart-e valamilyen többletnyilatkozatot kikényszeríteni Bushból. A helyzetet a válaszadók sokféleképpen írták le, egy esetleges béketárgyalás szempontjából talán a legvilágosabban Jim Jeffrey, helyettes nemzetbiztonsági tanácsadó fogalmazott. Elmondta, hogy az Egyesült Államok aláírta azt a két nyilatkozatot, amelyek jelenleg a folyamat keretét adják. S amint a helyzet eljut a félsziget nukleáris fegyverektől való mentességéig, meghatározott módon és körülmények között leülhet a háborúban érintett négy hatalom (Észak- és Dél-Korea, Egyesült Államok, Kína), és kidolgozhatja a békeegyezményt.