Azt már régóta tudtuk, hogy a dinoszauruszok végzetét a Földbe csapódó aszteroida okozta. Azt azonban nem ismertük, hogy honnan került bolygónk közelébe ez a szörnyű pusztítást véghezvivő kisbolygó. (A kutatók egyébként az elmúlt évtizedekben számos tanulmányban foglalkoztak azzal, hogy vajon mi okozhatta az elmúlt 100-200 millió évben az aszteroidabecsapódások megkétszereződését.) Bill Bottke, az egyik coloradói kutatóintézet kutatója amerikai és cseh munkatársaival együtt arra a következtetésre jutott, hogy valamikor 160 millió évvel ezelőtt egy kozmikus katasztrófa történt a Mars és a Jupiter között húzódó kisbolygóövezetben. Egy nagyjából 170 km-es kisbolygó vélhetően egy feleakkora nagyságú másik kisbolygóval ütközött. Az űrrandevú eredményeként a két égitest darabjaira hullott. (A maradványok a ma ismert Baptistina nevű kisbolygócsalád tagjai lehetnek.)

A Nature-ben megjelent számítógépes modell szerint ennek az ütközésnek a hatására a törmelék kilépett a kisbolygóövezetből. Százmillió évnyi kozmikus bolyongás után egyik darabja a mai Mexikó partjainál csapódott a Földbe, s létrehozta a Yucatán-félsziget mellett a 180 km széles Chicxulub-krátert. Egy másik darabja a Vénusz felszínét rendezte át, egy harmadik a Marson rombolt, de a mi Holdunk is kapott korábban egy kisebb darabot - így jöhetett létre 108 millió évvel ezelőtt a 85 km széles Tycho becsapódási kráter.

A közleményhez kommentárt fűző brüsszeli Philippe Claeys és Steve Goderis szerint nagyon valószínűtlen, hogy a Naprendszer más részéből származó kődarab ütközött egykoron a bolygókkal. Ők is azt valószínűsítik, hogy a kisbolygó-övezet Babtistina aszteroida-család egy korábbi tagja tűnik a legvalószínűbb forrásnak.

A minden eshetőségre gondoló amerikai űrkutatók a közelmúltban új tervet dolgoztak ki arra az esetre, ha a Föld pályáját aszteroida keresztezné. Kiszámították, hogy a NASA készülő ionhajtóműves űrhajója leszállás nélkül, pusztán gravitációs erővel is képes lenne a Föld sugarának megfelelő távolsággal odébb vontatni egy 200 méter átmérőjű aszteroidát - jelent meg a Magyar Narancsban. A NASA fejlesztés alatt álló Prometheus űrhajója, melyet a Naprendszer peremének kutatására szántak, alkalmas is lenne erre a célra. Egy 200 méter átmérőjű aszteroida körül 50 méteres magasságban keringő, 20 tonnás űrhajó 1 év alatt eléggé el tudná téríteni az aszteroidát. A terv egyetlen gyenge pontja, hogy feltételezi: évtizedekkel előre tudni lehet a veszélyről. Nagyobb aszteroidák esetén ez így is van, de az 500 méternél kisebb átmérőjű tárgyak még sokáig észrevétlenek maradhatnak.

Az eddig ismert veszélyes kisbolygók közül 836 esetében már most tudjuk, hogy pályája metszi a Földét. Ütközés még sem lesz, mert a Föld pályájának másik pontján jár a keresztezések idején.