A világ készen van
- Akar róla beszélni? Mert amikor először hívtam, nem akart.
- Azért nem, mert a sajtóbeszélgetésekről rettenetesen rossz tapasztalathalmaz van mögöttem. Amikor eladtam a Sziget Fesztiválban szerzett tulajdonrészemet, folyamatosan csörgött a telefonom, majdnem annyiszor, mint tavasszal, amikor rövidre vágtam a hajamat. Ha születik egy dal, egy vers vagy egy gyerek, az fontos dolog. A magyar sajtóban mégsem ezekről beszélnek. Ott többnyire kupleráj van, én meg nem járok kuplerájba.
- A Sziget Fesztivál saját gyermeke. Azaz a rendezvénnyel kapcsolatos változás bizonyára fontos önnek, és - lévén ez Magyarország egyik legizmosabb kulturális rendezvénye - fontos másoknak is.
- Igaza van, egyszer valahol beszélnem kell róla. Álmodozó ember vagyok. Néha megállok a semmi közepén, és álmodok oda valamit. Ez másokkal is megesik, ám amikor az emberek többsége álmodik egy felhőt, arra gondol, mennyi lé fog csurogni belőle. Engem ez nem érdekel. Én soha semmit nem a pénzért vagy a sikerért csináltam. A Sziget Fesztivált sem. A kilencvenes években egy kétszáz fős zalai faluban laktam, azért költöztem oda, hogy ne kelljen részt vennem a rendszerváltás körüli tobzódásban. A diófa alatt verseket írtam, a zalaszentgróti villanyszerelővel és az andráshidai cipésszel örömzenéltem, ott alakítottam újjá a Sziámi zenekart. Rengetegen gyűltek körénk, '92-ben száz sziámist elvittünk egy kultúrtáborozásra, egy év múlva kilencezren jelentkeztek. Kellett keresnünk egy nagyobb helyet, így kötöttünk ki a Hajógyári-szigeten. Ebből lett a Sziget Fesztivál. És bár hirtelen olyan dolgokkal kellett foglalkoznom, amilyenekkel korábban sohasem, úgy éreztem, ha a sors egy játékba hív, nem szabad elszaladnom. Még akkor sem, ha csak zenélni szeretek, meg verset írni. De már néhány év múlva megpróbáltam kihátrálni ebből a helyzetből.
- Hogyan?
- Például úgy, hogy mivel a Sziget Fesztivál másik alapítójából, Gerendai Karcsiból profi nyilatkozó lett, úgy döntöttünk, legyen ő a fesztivál arca. A következő fordulópont az volt, amikor egyértelműen kiderült, hogy ez az egyre növekvő, egyre dicsőségesebb házibuli lehúz a földre. Verslábak helyett kamatlábakról kellene beszélnem. Felnőtt játszmákat játszottam, miközben egyetlen dologhoz ragaszkodom az életben: hogy gyerek maradhassak. Ekkor került mellénk egy multinacionális cégtől Takács Gábor, aki gatyába rázta a fesztivált, én meg úgy gondoltam, most már el lehet engedni a gyerek kezét. Azóta kerestem a kiutat.
- És jöttek a vevők...
- Jöttek. De csak most érkezett meg Kedves Ferenc, ő jó társa lesz Gerendai Karcsinak és Takács Gábornak, akiknek a többségi részt névértéken adtam oda.
- Mintha több szó esne a sajtóban arról, hogy a Sziget Fesztivál tulajdonosaként mennyi pénzt keres, sikeres-e a Miskolci Operafesztivál igazgatójaként, hogyan lett részese egy viharos időszakban az Operaház vezetésének, mint arról, hogy musicaleket ír, több kitűnő lemeze, verseskötete jelenik meg.
- Miskolc szép volt, az Operaházban viszont nem úgy jöttek össze az emberek, hogy az egy kollektív álom lehessen. Hogy ezekről esik több szó? Nem mi vagyunk bajban, hanem a világ. Miközben szorgalmas és kötelességtudó világegyetemistaként dolgozunk, talán fontos dalokat és verseket írunk, az emberek lassan elveszítik irántuk a fogékonyságukat, és olyan dolgokról beszélnek, amelyek nem fontosak.
- Beszéljünk fontos dolgokról.
- Nekem most fontos az új lemezünk, Az Isten álljon meg! című. Jó az itthoni és a nemzetközi visszhangja. Fontos az a world-musical, amelyet Szakcsi Lakatos Bélával írunk a Szentivánéji álomból, hogy együtt zenéltünk Szakcsival vagy Babos Gyulával, és fontos édesapám új könyve, amelynek szerkesztését épp most fejeztem be.
- A Szigettől végleg elszigetelődött?
- Nem, a Sziget Fesztivál kreatív igazgatója maradok. Szerintem a fesztivál most a felnőttkorát éli, finomodik, stabilizálódik. Egyszer arról kérdezték Kafkát, honnan tudja, hogy jó novellákat ír. A világ készen van, mondta erre Kafka. De reggel, amikor tiszta fejjel ránézek arra, amit este írtam, akkor talán el tudom dönteni, hogy talál-e még helyet ebben az amúgy kész, bár itt-ott hiányos és sérült világban. Eddig még minden augusztusban úgy ébredtem, hogy bár a világ tényleg készen van, azért a Sziget Fesztiválnak helye van benne.
