Ez is egy kísérlet... Egy másikban - Amerikában, de attól még igaz - a betegekkel cukros vizet itattak. Egy részük úgy tudta, hogy hánytatószer van az oldatban, a csoport másik felének azt mondták, hogy egy új üdítőitalt kóstoltatnak meg velük. Akik hánytatószerként itták meg a folyadékot, rendben hánytak.

Hisznek tehát az emberek az orvosoknak. Ha ők azt mondják, hogy a reformokba bele lehet halni, akad, ki belehal. A többiek pedig intenzíven utálkoznak. Másként nehéz értelmezni, hogy a szúrós-szikár Molnár Lajos éppúgy körhátránnyal volt utolsó a népszerűségi listákon, mint most a csendes-szőke Horváth Ágnes. Nem őket ítélik meg, hanem a reformot, amit nevük szimbolizál.

Gondolkodóba kellene esnie az egészségügyi kormányzatnak is. Van, hogy elvileg jó a gyógyszer, csak mégsem. Egy orvosi lap fórumán tette fel egy ember a kérdést: migrén ellen kapott gyógyszert, amitől állandó dühkitörései lettek. Mit tegyen? Leállították: még súlyosabb, már tudatzavarral járó dühkitörésroham következett. Viszont a feje nem fájt. Ez itt a helyzet?

A magyar egészségügy rossz állapotban volt és van, a lakosság nem kevésbé. Idézzük Orbán Viktor miniszterelnököt 2000-ből. Ő ebbe a pénznyelő automatába, ami az egészségügy, nem önt friss milliárdokat, mondta, előbb tegyék rendbe a rendszert. Reformnak hívják ezt ma. Valószínűleg óriási dózisokkal kezdték a kezelést, a beteget pedig nem készítették fel. Igaz, nehéz olyan pácienssel, akinek nincs betegségtudata, sőt éppen úgy van jól, ahogy egyébként rosszul kellene lennie. Minden ember az utolsó pillanatig retteg az orvostól, attól, hogy egy idegen erő birtokba vegye. Az orvosok kiváltképp. Dühkitörésekkel válaszolnak arra, hogy külső erő, politika, majd esetleg üzleti biztosítók kontrollálnák a birodalmat. Azt, amely úgy ezerötszázmilliárd forintot elkölt, nem állítható tehát biztonsággal, hogy ott nincs helye pénzhez is értő embereknek.

Most döbbent átkokat szór a kormányzatra az orvostársadalom sok prominense azért is, mert jelentősen leviszik az ágazat GDP-részesedését. Valóban: ha például ágyakat - s a velük járó költségeket - tüntetnek el, ez történik. Csökken az egészségügyi fogyasztás. Így önmagában jó ok a fölháborodásra. De ha a másik szám is mellé kerül? Négyszázmilliárd fejlesztésre jövőre. Amennyiben jól teszi az egészségügyi kormányzat a dolgát, akkor már egy megtisztított rendszerbe, s nem az orbáni pénznyelőbe. Ha, jól teszi...

Sok az aggasztó jel, nehéz szétfésülni a dühödt orvosok által keltett betegségrohamokat a valódi felfordulás által okozott bajtól. A rendszer főszereplői egyelőre ellenségként kezelik egymást, aminél rosszabb helyzetbe a beteg nevű mellékszereplőt aligha hozhatnák.

Az egészségügy alanyainak véleménye inkább csak felmérésekben van jelen. A legutóbbi nagy uniós betegelégedettségi statisztika (Euro health Consumer index) csendesíthetné a hazai őrjöngést. 2006-ban ugyanis a több-biztosítós, csak az üzleti mentalitásra építő holland szisztémát értékelték a legmagasabbra az általa ellátottak. Azt, amit elrettentő példaként szokott emlegetni a magyar ellenzék, és a hazai orvosképviselet. Eggyel korábban viszont azok a franciák voltak az elsők, ahol az ellátórendszer magánkézben van, a kötelező biztosítás pedig állami.

A civilek tehát Európa-szerte becsülnek ilyen rendszert - és olyat is. Csak azt nem, ahol a felelős emberek a fejük felett egymás vérét akarják venni. Nem ide tartozik, de áthallása van azért a következő hírnek: a Brit Orvosszövetség betiltaná a vegyes harcművészetnek nevezett küzdelmeket, köztük a ketrecharcot.

Túl veszélyes.