Amire fiatalabb minisztertársai látványos erőlködéssel sem képesek, neki könnyedén megy, pedig nem tanulta. Elődjeivel szemben a terepen a legerősebb, és fellépése azt mutatja: ha egy agrárminiszter nemcsak az íróasztalt fogva érzi magát biztonságban, az már önmagában fél siker.

Pontosan és régről ismeri azokat, akikkel a másik oldalról tárgyalnia kell, így aztán tudja, de legalábbis megérezte, mit lehet lenyomni a torkukon. Meglepően sokat - konkrétan akár a majdnem semmit is.

A fagykárenyhítés ügyében például jószerivel semmit nem vállalt és teljesített a demonstrálók eredeti követelései közül, de nekik ez is elég volt. Annyit értek el a félpályás útzárral, amennyit e nélkül is megkaptak volna.

Az élelmiszerárakat illetően is hasonló forgatókönyv körvonalazódik. Megy a habverés, döngő politikai nyilatkozatok, levél Brüszszelnek, a magyar parlamentben arról lehet szavazni, hogy zároljuke az Európai Unió tulajdonában lévő kukoricát, a színpad mögött viszont zajlik az élet. Gráf "kifelé" az áremelkedés ellen áfacsökkentést ajánló miniszter, miközben ő maga is tudja, hogy erre a lépésre éppen a javaslatából következően szinte bizonyosan nem kerülhet sor, hiszen csak húszszázalékos élelmiszerár-emelkedés esetén nyúlna ehhez az eszközhöz. Aztán a függöny mögé lép, és csendben százezer tonnákat igyekszik felvásárolni az uniós kukoricából. Mert ennyi a mozgástere, meg egy kis aprólék még a támogatásokban vagy az állattartókat terhelő költségekben.

Kevés? Az. De felismerte, hogy nincs több, és a reménytelen sok helyett a besöpörhető kevésre kell koncentrálnia. A magyar narancsra, ami kisebb és savanyúbb, de a miénk.

Olcsó kukorica nem lesz az idén, a brüsszeli manna sem fog hirtelen hullani az égből. Éljük túl valahogy ezt az évet - ezt üzeni az agrárminiszter a mezőgazdaságból élőknek. Az csak az elkövetkező hónapokban derül ki, mekkora valójában a baj. Amikor meg kellene venni a drága takarmányt, majd pedig el kell adni az azon felnevelt állatokat. A helyzet fonákságát mutatja, hogy minél jobban emelkednek majd a boltokban az élelmiszerárak, annál jobb helyzetben vészeli át ezt az évet a magyar mezőgazdaság. Mert akkor a költségek növekedését nem az agrárcégeken verik le a kereskedők, hanem a vásárlókon. Ha tehát Gráf áfacsökkentési javaslata valaha mégis az asztalra kerül, az azt jelenti majd, hogy a gazdákat és az élelmiszeripart épp nincs mitől megvédeni. Ezért aztán aligha támadnák a gazdák Gráfot, ha mégsem csökkenne az áfa.