Közben amerikai illetékesek, "magánúton", mint mondani szokás, rosszallásukat fejezték ki a brit lépés miatt. Holott azt olyan okok motiválták, amiket az amerikaiak túlontúl is jól ismernek.

Miről is van szó? Lényegében annak a hallgatólagos beismeréséről, hogy ötezer brit katona soha nem szorzott és osztott a dél-iraki biztonság dolgában. Befészkelték magukat Bászrába és "annyi". A tényleges biztonságról az újjászervezett iraki erők gondoskodtak és gondoskodnak, kis hibákkal. Lévén ugyanis a térség abszolút többségében síita, ezek az erők gyakorlatilag azonosak a síita milíciákkal. Ahogyan udvariasabban mondani szokás: ezek a milíciák beszivárogtak a biztonsági szervezetekbe. Nincs olyan brit illetékes, aki állítani merészelné, hogy katonáik valaha is, valami befolyással bírtak a térség állapotaira. Van brit kommentátor, aki odáig merészkedik, hogy kijelentse: az iraki vállalkozás volt minden idők leghasztalanabb expedíciós kísérlete. Melyet kizárólag Blair Amerika iránti szolgai alázata hozhatott világra. Pusztuljon tehát. Az ilyen érveléshez szellemi muníciót szolgáltatnak nyugalmazott brit tábornokok, akik szinte ugyanakkor szólaltak meg teljes uniszónóban, amikor Bush Irakba érkezett és a Szaddám-palota kiüríttetett.

Most - csak most - mondták, mondhatták el, hogy az Egyesült Államoknak "soha" nem volt világos elképzelése a háború utáni Irakról - leszámítva azt a balkalkulációt, hogy Szaddám megdöntése után ebben az országban automatikusan demokrácia "keletkezik".

Érdekes olvasni Jackson és Cross tábornokok megszólalásait. Már csak azért is, mert az Anbár tartományban villámlátogatást tevő Bush megmondta: ami a további amerikai katonai szerepvállalást illeti, arról bölcs és nyugodt ítéletet hoznak majd a katonai vezetők, a vezérkar; a döntésben pedig nem lesz szerepe "ideges washingtoni politikusoknak" vagy közvélemény-kutatásoknak. (Vélelmezhető: mindkét kör a gyors távozást sürgeti Irakból.)

Na ez az a pillanat, amikor az amerikai elnök éppenséggel brit tábornokokra is hallgathatna, nem csak a sajátjaira. Megszívlelhetné, hogy Cross vezérőrnagy szerint az egész, háború utáni amerikai politika - mely összes bizalmát a fegyverekbe helyezte - eleve "végzetesen elhibázott" volt. De nem. Bushnak nincs más választása, mint futnia a pénze után. Bíznia abban, hogy az általa támogatott, síita többségű, a szunnita kisebbséggel szemben jóvátehetetlenül bizalmatlan kormány elnyomja a síita miliciákat (például a bászraiakat) és felkarolja az al-Kaidáéval most már leplezetlenül dacoló szunnita (törzsi) magánhadseregeket. Amiként ő teszi. De ez maga a bizarr mocsár. Nem csoda, hogy a britek most már, egy kormányváltás jogosítványával, farolnak belőle kifelé, erőteljesen.