Az elmebaj sem biztos menedék a börtöntől
Belátási képességének korlátozottsága miatt visszamenőleg enyhítette a bíróság az agysorvadásban szenvedő Tasnádi Péter börtönbüntetését. A Big Brotherből ismert P. Éva esetében az eljárást a bűncselekmény elkövetése után bekövetkezett tudathasadásos elmezavar miatt felfüggesztették. Egy Somogy megyei férfit azért zártak a szokásosnál rövidebb ideig börtönbe, mert tettét - volt lakásának kilincsébe áramot vezetett - személyiségzavaros állapotban követte el. De még így is sok évet kapott - igaz, nem jogerősen.
Ezek az esetek az utóbbi néhány héten kerültek nyilvánosságra, ám a látszat csal: a vádlott átlagostól eltérő elmeállapota csak igen ritkán befolyásolja az ítéletet. A büntetőbírák évente általában több száz ügyet tárgyalnak, és a terhelt belátási képességének jogilag értékelhető zavara legföljebb egy-két esetben merül föl. Elmeorvos szakértői vizsgálatot ennél gyakrabban kezdeményeznek, az élet elleni bűncselekményeknél ez kötelező is, de az esetek döntő többségében nem állapítanak meg a büntethetőséget kizáró vagy korlátozó elváltozást.
Bizonyos intelligenciaszint alatt - a határt a kilencvenes IQ jelenti - az emberek eleve képtelenek, de legalábbis korlátozottan alkalmasak cselekményük következményeinek felmérésére - állítja Márkus Attila pszichiáter, igazságügyi elmeorvos szakértő. Az alacsony IQ oka gyakran valamilyen veleszületett rendellenesség, de az elbutulás, a demencia bekövetkezhet betegség - például agysorvadás, Alzheimer-kór - hatására is. Az intelligencia viszonylag egyszerűen mérhető, és az orvos nagy biztonsággal mondhat véleményt, ám a szakértő tapasztalatai szerint önmagában a kóros "butaságot" - különösen erőszakos bűncselekményeknél - ritkán tudják enyhítő körülményként figyelembe venni.
A büntetőjog számos más, orvosilag már értékelhető elváltozásra sincs tekintettel, így figyelmen kívül hagyja a pszichopátia körébe tartozó tüneteket. Márkus szerint sokan küzdenek valamilyen személyiségzavarral - erőszakosak, indulatosak, végletekig önzők, képtelenek tanulni a hibájukból -, és emiatt akár kezelésre is szorulnának, ám többnyire nem jutnak el orvoshoz. Ha mégis, gyakran késő, mert az igazságügyi szakértő hiába állapítja meg, hogy a gyanúsított beteg személyiség, és emiatt vett esetleg véres elégtételt sérelmei miatt, ezt a bíróság nem méltányolja. A leggyakrabban az ilyen tünetek vezetnek az erőszakos bűncselekményekhez. Az efféle impulzuskontroll-zavar több mint két évtizede gyógyszerekkel legtöbbször jól kezelhető.
A kényszerbetegségek szintén nem számítanak felmentő oknak - hangsúlyozza a pszichiáter. Márkus találkozott olyan emberrel, aki százas nagyságrendben lopott össze dezodorokat, meg bugyikat, ám hiába tekinthető betegnek, elítélték. Volt olyan kleptomániás, aki negyvenéves korára tizenöt esztendőt töltött börtönben, de a Repülős Gizi néven ismertté vált besurranó tolvaj még nála is nagyobb "karriert" futott be. Hasonló a helyzet a pedofíliával, a piromániával és a játékszenvedéllyel: a pszichés elváltozás nem enyhítő körülmény, mert a társadalom védelméhez fűződő érdek felülírja az orvostudomány szempontjait. Miként az alkohol- vagy a drogfüggőség sem enyhítő körülmény.
Egyértelmű elmebetegség a mániás depresszió és a skizofrénia, ám bűncselekmény esetén ezek is csak korlátozott felmentési oknak számítanak. A depressziósokkal egyébként a pszichiáter szerint kevesebb gond van, mert ritkán követnek el bűncselekményt, inkább önmagukra lehetnek veszélyesek. A hallucinációkkal, téveszmékkel küzdő skizofrének már veszélyesebbek lehetnek; például egy beteg férfi csaknem halálra vert egy nőt, mert azt gondolta, hogy követi. Az ilyen megfigyeléses téveszmék elég gyakoriak, ám ritkán fajulnak tettlegességig. De ha bekövetkezik a baj, és az egyértelműen összefügg a beteg állapotával, a tettes nem vonható felelősségre; élet elleni bűncselekmény esetén viszont kötelező a kényszergyógykezelés. Betörés esetén azonban egyetlen skizofrén sem ússza meg büntetés nélkül, mert azt, hogy a lopás helytelen cselekedet, többségük hibátlanul felismeri.
A pszichés elváltozások csaknem teljes bizonyossággal diagnosztizálhatók, vagyis: a szakembert nem lehet félrevezetni - szögezte le kérdésünkre Márkus. Ehhez személyiségtesztek állnak rendelkezésre, és az orvost személyes beszélgetések segítik az eligazodásban. Kétségek esetén bevonnak más szakértőket, és szóba jöhet a beteg megfigyelése. Néha persze egészen egyszerű vizsgálatok is jó támpontot adnak, például a frusztrációs teszt során arra kell válaszolni, mit tenne a vizsgált személy, ha vendégségben lever egy vázát. A pszichiáter úgy látja, elgondolkodtató, ha valakinek elsőként az jut az eszébe, hogy miért tették rossz helyre a díszt. Igaz, a büntethetőség szempontjából a felelősségvállalás képességének hiánya nem sokat jelent.
Büntetőbírák szerint a teljes leépülés, a demencia bizonyosan kizárja a felelősségre vonást, és egy üldözéses téveszmében szenvedő elmebeteget sem ítélnek el, ha rátámad az őt "megfigyelő" szomszédra. Az esetek többségében viszont nem ennyire egyértelmű a kép, mert a szakértők nem a belátási képesség teljes hiányát, hanem csak annak korlátozottságát állapítják meg. Ekkor a bírókon múlik, hogy miként mérlegelnek. Ha a vádlott nem csupán a normálisnak tartottól eltérő személyiség, hanem tényleg beteg, saját korábbi ítéleteikhez képest mérséklik a büntetés mértékét. Ami fura ellentmondás, hiszen a tettes rövidebb idő után szabadul, így hamarabb követhet el újabb bűncselekményt. Ezt az általunk megkérdezett bírák sem vitatják, de az ítélkezés során nem tudnak mit kezdeni vele. Erre hivatkozással kényszergyógykezelést sem rendelhetnek el, mert arra csak a beszámítási képesség teljes hiánya, és erőszakos bűncselekmény esetén van lehetőség.
