Ahogy az apostolok...

Augusztus 10-én rendhagyó temetés színhelye volt a párizsi Notre-Dame-székesegyház. A 80 éves korában elhunyt Aaron Jean-Marie Lustiger, párizsi bíboros érseket, II. János Pál pápa kedves barátját búcsúztatták.

A dóm bejárata előtt a bíboros érsek másod-unokatestvére héber nyelven felolvasott egy zsoltárt, majd az elhunyt koporsóján elhelyezett egy, az Olajfák hegyéről származó földet tartalmazó üvegcsét. Ezután egy másik unokatestvér a koporsó fölé hajolva elmondta az ősi gyászimát, a Kaddist. Miután mindez megtörtént, a koporsót bevitték a katedrálisba, ahol a katolikus gyászszertartás teljes fényében lezajlott.

Vajon nem lehetett volna a két szertartást egyesíteni? Szó sem lehetett róla, tiltakozott az elhunyt érsek hivatali stábja. Ez a bíboros úr nemtetszésével találkozott volna.

Az elhunyt életében azonban mindez nagyon is egy és oszthatatlan volt: Lustiger érsek ugyanis zsidónak született, és ösztönei, érzelmei, jámbor odaadása alapján az is maradt, de a meggyőződése és megtérése folytán katolikus volt. Előfordult, hogy civil ruhába öltözött, a fejére kis fekete sapkát, sábeszdeklit tett fel, hogy ellátogasson a zsinagógába, ám estére már ismét reverendát öltött. Hite szerint a kereszténység egyszerűen a judaizmus hajtása volt. Az ő szemében Krisztus Izrael Messiása volt, keresztje felért a sárga csillaggal - írja nekrológjában a londoni The Economist.

Bonyolult, érthetetlen teológia volt ez sokak számára mindkét oldalon, bármily meggyőző erővel adta is elő a maga sármos módján a markáns arcú főpap. Az izraeli főrabbi Lustiger bíborost népe elárulójának bélyegezte, a Jeruzsálem Post hitehagyottnak nevezte. Katolikus oldalon pedig az őskonzervatívok a fölött lamentáltak, hogy az érsek "nem igazán francia származás". Ez részben igaz is volt: szülei lengyel zsidó bevándorlók voltak. Az ifjú Áron zenetanára asztalán talált egy Újtestamentumot, s amikor elolvasta, úgy tűnt, már ismeri a történetet.

Szüleit nagy csapásként érte, hogy meg akart keresztelkedni. Őt azonban 14 évvel később már pappá szentelték, s meg volt győződve róla, hogy jottányit sem adott zsidóságából. Megtartotta az Áron nevet, ehhez választott megkeresztelkedésekor keresztény neveket. Emellett mindig megemlékezett lágerben elpusztult családtagjairól.

Papi hivatását "Lüsztizsé" hallatlan energiával űzte, mégis tetőtől talpig modern ember volt. Habitusában, magatartásában modern főpap, intellektuális téren konzervatív volt: a világ számos baját, a morális értékek összeomlását az 1968-as diákzavargásokhoz vezette vissza. 1984-ben, mint párizsi püspök milliós tömeg élén tüntetett, amikor Mitterrand elnök szekularizálni akarta a katolikus iskolákat.

Létrehozta a Radio Notre-Dame adót és egy katolikus tévécsatornát. Hetvenes éveiben, 1997-ben és 2000-ben vidám hangulatú világifjúsági napokat rendezett Párizsban és Rómában. Evangelizációs buzgalommal aktivizálta mind a 106 párizsi parókiáját. Saját szemináriumából került ki a párizsi papság 15 százaléka.

Szemléletmódja és lelki beállítottsága folytán, no meg mivel Lengyelországból származott, nagyon megkedvelte őt a lengyel pápa, II. János Pál. E baráti kapcsolat emelte őt előbb orleans-i püspökké, majd érsekké, végül bíborossá. Mindezen méltóságok öt esztendő leforgása alatt kerültek Lustiger vállára.

Ő azonban nem felejtette el, honnan jött. Az "alija", azaz az Izraelbe való formális visszatérés indította arra, hogy megtanuljon héberül. Temetésének minden részletét a kétféle liturgia alkalmazásával, maga dolgozta ki. Megírta saját sírfeliratát, mely így hangzik: Zsidónak születtem. Apai nagyapám nevét örököltem: Áront. Hitem szerint és a keresztség által kereszténnyé lettem, és zsidó maradtam. Ahogy az apostolok is.

Farkas István
ny. újságíró, angol fordító, Budapest