Ha engem megkérdeznének, hogy kire bíznám inkább az életem, egy negyven- vagy egy hatvanöt éves pilótára, nyilván azt válaszolnám: egy középkorú ember, és ne egy nyugdíjas vezesse a gépet.

Pedig (sokadmagammal) tévednék. A Neurology nevű ideggyógyászati szaklapban közreadott tanulmányból kiderül, hogy a profi utasszállító gépek nyugdíjkorhatáron túl lévő kapitányainak cseppet sem voltak rosszabbak a repülőgépes szimulátorban elért eredményei, fiatalabb társaikhoz képest. Sőt a 118 tesztelésbe bevont, 40-69 éves amerikai pilóta közül az idősebbek, bizonyos feladatok végrehajtásában túl is szárnyalták a negyven körüli kapitányokat. Igaz, hogy a hatvanasak reflexei megkoptak kissé, de biztonságérzetük, döntésképességük továbbra
is briliáns maradt, és ez bőven kompenzálta hiányosságaikat.

A tudósok más "rizikószakmák" művelőinek is megfontolásra ajánlják, hogy használják ki az évtizedek alatt felhalmozott tudást és bölcsességet. Hisz amennyiben az egyik legnagyobb felelősséggel járó szakmában, a repülésben, nyugodtan rá lehet bízni több száz utas életét egy idősebb emberre, miért ne vállalhatná el egy tapasztalt szakember, mondjuk egy nagyüzemi konyhának, egy dízelmozdonynak - vagy egy hivatalnak a vezetését? A kérdést megfontolásra ajánlom annak a sok elbizakodott, vezető pozícióban lévő fiatalembernek, akik valamilyen menedzserállás meghirdetésekor (az uniós szabályozás miatt ma már persze inkább burkoltan) 35 évben húzza meg a munkavállalás felső korhatárát...