Hampson ma vitán felül a legjelentősebb férfi dalénekes, és mindig hangsúlyozza, hogy pályájára és Mahler interpretációjára milyen nagy hatással volt Leonard Bernstein. Aki pedig veszi a fáradságot, és vállalja az anyagi vonzatokat, maga is megnézheti, hogy ez mit is jelent. Hampson lényegében Bernstein értelmezését őrzi, azt adja tovább? Ha igen, annak vajon mi értelme van? Ha nem, akkor vajon miért nem? Nem állítom, hogy ez ma az emberiség legégetőbb problémája, de ez legalább megoldható.

Vagy nem. Több mint furcsa kettejük együttese. Bernstein öreg, gyenge az egészsége, utóbb kiderült: ez volt az utolsó fellépése egyik legkedvesebb zenekarával, a Bécsi Filharmonikusokkal. Hampson varázslatosan fiatal, friss, tehetséges, kis terpeszben áll, szilárdan a földön, és körülbelül akkora, mint Bernstein a szokatlanul magas pulpituson. Pont fordítva viselkednek, mint várható lenne: Bernstein az élet, a mozgás, a vibrálás, Hampson a nyugalom. Hiába ő az ifjú oroszlán, nem akar semmit sem megmutatni vagy bebizonyítani. Tisztán, természetesen, gyönyörű hangon énekel, de bizonyos intellektuális szenvtelenséggel, tökéletesen beilleszkedve az egészbe.

Amit Bernsteinről mondani szoktak: alkalmazkodó tudott lenni, de mégsem volt jó operakarmester, mert a lényeg nála mindig a zenekari árokban történt, a figyelem a színpad helyett oda terelődött. Ez történik itt is: annyira jó a zenekar, annyira érdekes az, ami hárfán, angolkürtön, hegedűn történik, hogy már nem marad hallgatói erő, nem jut figyelem az énekszólamra. És Hampson szolgálja ezt az elképzelést, úgy tesz, mintha ő is egy lenne a szólamok között, egy különleges hangszer, amely értelmes szavakat tud formálni, de nem a központ, az énekes sztár.

Hibátlan együttműködés, csak az nem világos, hogy ebből mi valósítható meg Bernstein nélkül. És nemcsak Bernstein, de zenekar nélkül, zongorával. Mert ott ez az út nem járható, az énekes elkerülhetetlenül az est főszereplője, nem bízhatja magát a kísérőre, nem állhat a zongora mögé. Nem is fog, abban biztos vagyok. De hogy mi lesz, és hogy ami lesz, abban hogyan lesz ott Bernstein, azt nehéz előre megálmodni.