Az olvasók nem minden indulatos beszólása bírja el a nyomdafestéket, elég annyi, hogy sokan puhánynak tartják a lapot, és végre Orbán Viktor bátor leleplezését követelik, aki „a fasizmus felé veszi lépteit”, miközben „a Fidesz meg kilenc százalékot elvett a nyugdíjból”. Másokat viszont a miniszterelnökkel szembeni ellenszenvükre emlékeztet még a Magyar Gárda is, „ha Che Guevarát elismeri, akkor itt mi baja van a Magyar Gárdával?”. Egyesek pedig a köztársasági elnökre haragszanak, de nagyon. Hogy mennyiféle ember olvassa a lapot, az a vélemény is jelzi, hogy akad olvasó, aki egyenesen annak örvend, hogy a zsidók végre valahára félnek, a cigányokat meg rendre kellene szoktatni. Ezzel szemben sokan követelik a gárda betiltását. Vannak, akik szerint a lap hibát követ el azzal, hogy „ingyenreklámot ad ennek a gyülevész bandának. Ha nem foglalkozna velük a média, senki nem tudna róluk”. A következő olvasó viszont azért bírálja az újságot, mert az ügyben elmulasztotta Kállai ombudsman és Horváth Aladár jogvédő álláspontját kikérni. Néhány további olvasói megjegyzésre alább visszatérünk.

A komoly lap és a rohamkéményseprők

Az könnyen kimondható, indoklását is fölöslegesnek tartjuk, hogy a Népszabadságnak a hír vételétől fogva rendszeresen írnia kellett a Magyar Gárdáról, és mindarról, ami fontos és körülötte zajlik. Az erre fordított figyelem, a terjedelem szerintünk nem eltúlzott, tehát a lapot ért olvasói kritikák ebben a kérdésben nem megalapozottak. A gárda ügye szerkesztői és újságombudsmani szempontból pedig különösen érdekes, hisz arra nincs újságkészítői vagy akár újságombudsmani szabvány, mérce, szentencia, vajon mi a teendő ilyen esetben. Mert ahogy a lap híradása idézi „a szervezők szerint nincs szó militáns szerveződésről, pusztán a magyarság megmentéséről saját hazájában” (augusztus 27.). Aha, értenénk, ha lenne mit.

Ezt az esetet, miközben a valóságban létezik, nehéz lenne elképzelni. Hogyan írjon az újság az elképzelhetetlen, elkeserítő, röhejes valóságról, a jogállam, a parlamenti pártok nyomorúságáról. Ahogy váltjuk a nézőpontot, úgy látszik a hangzatos nevű gárda inkább nevetségesebbnek, mint aggasztónak, illetve fordítva. Hogy a gárda célja a félelemkeltés, az nem kétséges. Ha félelmet kelt is, indokolte valakinek tényleg félni? Nyilván nem, különösen, ha tudjuk, mit hoz a holnap. Egyelőre ott az avató, a nagy és elég borzalmas tömeg, a fekete egyenruhában, megáldott zászlók alatt trappoló rohamkéményseprőkkel. Az Arany Jánost szájára vevő obsitos honvédelmi miniszter és a megbízott főparancsnok: a felkért ripők, a megbízott ripacs. Ilyenkor nem mindegy, mit mond a mértékadó újság. Ezt a kettősséget, a helyzet komolyságát, komolytalanságát végig érzékelteti a lap (Izzítják és hűtenék a politikai őszt, Gárdaavató ellentüntetésekkel, augusztus 23.), de úgy, hogy az iróniát ittott csak a címek, néhány megjegyzés jelzi, a lap alapvetően a komolyságát őrizte meg, helyesen. A vihar előtti csend levél és üzenetözönének tartalmáról a Népszabadságolvasó tájékozódhat: a miniszterelnök a legfőbb ügyésztől „elvár”, a Magyar Gárda a „rágalmak” miatt a köztársasági elnök védelmét kéri. A Fidesz meg a nemzetközi zsidó szervezeteknek arról ír, hogy az állampolgárok hátrányos megkülönböztetését „nem engedi”, szocialista vezetők ezt nyílt levélben nem tudják „kétely nélkül üdvözölni”, őszintétlennek tartják, válasza szerint Navracsics Tibor pedig nem értette, miről is szól a szocialista levél. Ugyanebben a lapszámban (augusztus 25.) a lap Kubatov pártigazgatóval is készít korrekt interjút: „Annyi jelét adtuk már az elhatárolódásnak”. A Népszabadság folyamatosan beszámolt a Magyar Gárdával szemben állást foglaló fideszes és a párt ifjúsági szervezetét vezető politikusok szavairól (pl. Szólózó polgármesterek a Fideszben, augusztus 24., A Fidesz ellép a gárda mellől, augusztus 28.), de arról is, hogy az egyik Fideszalelnök szerint az egészről Gyurcsány Ferenc tehet (A Fidesz most is a kormányt okolja), továbbá hogy a másik, ugyancsak gárdaellenes, befolyásos ellenzéki politikus (Pokorni Zoltán) szerint a masírozó gárda csak Gyurcsánynak segít. Orbán Viktor végül az elhatárolódástól határolódik el (augusztus 31.), és így tovább. Aztán a sajtótájékoztatókról is minden fontosat megtudhatunk, annak rendjemódja szerint. A további lapszámok a gárda megalakításáról és az ellentüntetésekről folyamatosan nagy terjedelemben írnak, azon kaptuk csak fel a fejünket, hogy egyenesen történelmi napnak (augusztus 27.) nevezi a gárdisták avatását a Népszabadság egyik címe. Persze, megítélés kérdése. Nem tudjuk, mert a történelem a jövőben dől el.

Az újságnak van álláspontja...

A lap, a szerkesztő, úgy tűnik, ezúttal nagyon figyelt. Ha nehezünkre esik is, kénytelenek vagyunk dicsérni. Ha a tudósításokat, a belső munkatársak publicisztikáit, de még ha a külsősök által jegyzett publicisztikai rovatot és a mellékletet olvassuk is akár a legnagyobb rosszindulattal, nem lehet kétségünk, az újságnak van álláspontja a Magyar Gárda létrejöttéről, és hogy mi ez az álláspont. A szövegek is színvonalasak. Azért fontos ismeretek terén, problémák értelmezésénél mégis elengedte olykor az újság az olvasó kezét.

... de…

Az egyik kedves olvasó a Magyar Gárda bejegyzésének jogi hátteréről nem talált érdemi eligazítást kedvenc lapjában. Hozzáteszi, hogy ezzel összefüggésben az alkotmány és az avatás kérdésköréről sem talált olvasnivalót. Arról is szívesen olvasott volna, hogy Európában és a tengerentúl milyen alkotmányos szabályok vonatkoznak az ottani gárdákra. Megjegyzése egyezik a mi tapasztalatainkkal. A gárdával kapcsolatos történet megértésének nem elhanyagolható síkja a Harmadik Köztársaság joga, és ennek a jognak a története. (Bár az általunk értékelt időszak utolsó lapszáma, a szeptember 3-i végül foglalkozott a jogi háttérrel is.) A köztársasági elnököt azért bírálja a lap (augusztus 27.), mert a félelemkeltést és az ezzel való manipulációt, egyet ide, egyet odasózva ítéli el, miközben nem vesz tudomást a történeti sorrendről. Ugyanakkor a problémahalmaz alkotmányos vetületeinek így a gyülekezési, egyesülési jog, gyűlöletbeszéd taglalásának, valamint a pártok működése alkotmányi korlátainak (mely utóbbiról Sólyom László monográfiát is írt) tárgyalásában nem jeleskedett a lap, ami többek között azért is hiányzik, mert még a művelt olvasó is keveset tud erről a problémahalmazról, mely pedig az események egyik legfontosabb szereplőjének, a köztársaság elnökének szóvá tett eddigi passzivitásának értelmezését is könnyítené.

A tisztelendők

A zászlók „jelentsenek félelmet”, mindazok számára, akik „akár anyagilag, szellemileg, vagy fizikailag a kisujjukat is megmozdítják a magyarság ellen” (Csuka Tamás). Az egyik olvasó az áldást mondó lelkészek és a katolikus pap jelenlétének egyházjogi vetületéről várt volna magyarázatot. A másik, nem kevés malíciával, aziránt érdeklődött, hogy kedves újságja miért nem járt annak utána, vajon kértek-e a gárdisták áldást rabbitól is, és ha nem, vajon miért. A magunk részéről ez utóbbit is feltehető kérdésnek véljük. Van, aki ezután nem fizet majd egyházi adót.

Noha vallás és egyházügyi szakértőt is megkérdezett a lap (augusztus 27.) és ő felhívta a figyelmet, hogy az egyházak első nyilatkozataikban csak azt szögezték le, hogy a lelkészeket nem ők küldték szentelni, de fellépésüket nem bírálták.

Nem tudtuk meg azonban, hogy az egyházi jog szerint ilyenkor mit tehetnének a püspökök. Az egyházi hierarchia erősségét és létét tekintve az ügyben nem lényegtelen az egyes egyházak közötti eltérés, hisz az evangélikusoknál nincs is hierarchia. Nem kapott hangsúlyt továbbá az egyes felekezetek képviselői nyilatkozatainak eltérő árnyalata. A Hétvége melléklet (szeptember 1.) viszont jelezte, hogy van, amikor a lap érzékeli ezeket az ár­nya­la­ to­kat, ugyan­is be­szólt Hiller mi­nisz­ter­nek, hogy más­kor, ha óhajt va­la­mit, ne “fel­szó­lít­sa” az egy­há­za­kat, ha­nem ud­va­ri­a­san kér­jen.

A gár­dis­ta köz­sze­rep­lő

Az ol­va­só azt ki­fo­gá­sol­ta, hogy a Nép­sza­bad­ság meg sem pró­bált utá­na­néz­ni an­nak az “el­esett” gár­dis­tá­nak, akit ép­pen az ava­tás előtt lőt­tek meg gáz­ pisz­tol­­lyal. És hogy va­jon mi­ként ke­rült az erő­szak­tól tar­tóz­ko­dó Ma­gyar Gár­da tag­je­lölt­je a gáz­pisz­toly csö­ve elé. Az egyik ked­ves te­le­fo­ná­ló meg aziránt ér­dek­lő­dik, hon­nan van pénz egyen­ru­há­ra, egyéb esz­kö­zök­re, a szer­ve­zet fenn­tar­tá­sá­ra. A gár­dis­ták köz­sze­rep­lők.

Nem kons­pi­rál­nak, ne­vü­ket és ar­cu­kat ad­ták az ál­ta­luk ne­mes­nek vélt cé­lok­hoz. Ha nem is ez a leg­fon­to­sabb is­me­ret, va­ló­ban fon­tos len­ne tud­ni, ha nem is név sze­rint, hogy kik ők, hon­nan jöt­tek, ho­vá tar­ta­nak.

Majtényi László-Miklósi Zoltán
ombudsman@nepszabadsag.hu