Tévékamerák előtt azonban szinte senki nem meri kiejteni a száján, hogy Koszovó előtt le is út, föl is út. Még az egykor harcosnak és bátornak megismert liberális ellenzéki politikusok sem. Az ok kézenfekvő: az egyes médiumok gerjesztette, hisztériába át-átcsapó hangulatban ilyesmit állítani életveszélyes. Megtapasztalta ezt az utóbbi néhány hétben több független lap vezetője, akiknek életveszélyes fenyegetésekkel, kézigránátos merényletekkel, telefonos zaklatásokkal kellett szembenézniük.

Másfelől a kormányzásának századik napja alkalmából nyilatkozó miniszterelnök legkiemelkedőbb sikerének ítélte, hogy Szerbiának sikerült megtartania Koszovót, vagyis orosz támogatással megakadályozta, hogy a (gyűlölt) Ahtisaari-féle rendezési terv a BT elé kerüljön. Szerbia - úgymond - soha nem fogja megengedni, hogy az ENSZ alapokmányát tiporva, törvénytelen módon elragadják területének 15 százalékát! Kostunica szerint akár odáig is érdemes elmenni, hogy felrúgja az ország kapcsolatait mindazon államokkal, amelyek elismerik a tartomány törvénytelenül kikiáltott függetlenségét.

Találgatják, mekkora fizetséget vár el Moszkva Belgrádtól. Szerb gazdasági szakértők úgy saccolják, hogy Koszovóra rámegy a bori rézbánya, a NIS (szerb olajvállalat), a JAT (légiforgalmi társaság) és a belgrádi repülőtér. Lehet benne valami, hiszen az utóbbi napokban több orosz oligarcha fordult meg Belgrádban, a helyi médiában szinte naponta szereplő belgrádi orosz nagykövet pedig így lelkendezett a minap: Oroszország és Szerbia között a második világháború óta nem volt ilyen jó kapcsolat.

A Kostunica pártjából származó miniszterek az elmúlt hetekben sorra azt nyilatkozták: meg kell akadályozni, hogy az Egyesült Államok NATO-országot (!) hozzon létre Koszovóban. Ha ez mégis megtörténne, Szerbiának azonnal ki kell lépnie a békepartnerségből. Eddig egyedül Tadics elnök mondta ki, hogy Szerbiának semmi áron nem szabad feladnia európai irányultságát.

Joachim Rücker a koszovói ENSZ-közigazgatás vezetője