Hogyan vesz részt Magyarország a Koszovó körüli alkukban? „Látható-e” a magyar álláspont a döntéshozók számára?

 Magyarország a kétoldalú tárgyalások és az EU-egyeztetések keretében vesz részt. A lehetőségeink korlátozottak, mivel nem vagyunk tagja a nagyhatalmi összekötő csoportnak és az ENSZ Biztonsági Tanácsának, amelyek a tárgyalásokat intézik. A magyar álláspont azonban látható, áttekinthető. A közvetlen szomszédság és a vajdasági magyar kisebbség miatt közvetlen és fontos érdekeink vannak a térségben és Szerbiában. Szerintünk olyan megoldás kell, amely mindenekelőtt a stabilitást tartósan erősíti.

Mindenki azt mondja, hogy Koszovó egyedi eset, elszakadása nem lehet hivatkozási alap mások számára.

Így van, de ezt valahogy jogilag is ki kell fejezi. Ez is a BT-határozat szükségességét mutatja. Meg az is, hogy nagyon fontos egyezségre jutni Oroszországgal, előbb az összekötő csoporton és a mostani közvetítő EU-USA-Moszkva trojkán belül. A szerb-albán tárgyalás mellett ez a legfontosabb vetület. Oroszországnak a BT-ben vétójoga van.

Mennyi a valószínűsége, hogy BT-határozat nélkül, és Szerbia ellenkezése dacára is a koszovói albánok kimondják Koszovó ellenőrzött függetlenségét?

A koszovói albánok pontosan ezt tervezik, az USA, Bush elnök tiranai beszéde alapján úgy tűnik, kész lesz ezt támogatni. Az EU egységes álláspontjának formálása ennél sokkal összetettebb.

 
Mivel függetlenség vagy van vagy nincs, egyáltalán milyen köztes megoldás lehetséges? Koszovó felosztása?

 Ezt a nagyhatalmak összekötő csoportja kizárta, mi is úgy gondoljuk, hogy láncreakciókat indíthatna be a térségben. De az albánok és a szerbek is elutasítják. Ez a mostani tárgyalásokon elvileg változhat ugyan, de nem tartom valószínűnek.

Másik eshetőség: Koszovó ellenőrzött függetlenségének felügyeletében valamilyen részt kap Szerbia is.

 Ez eddig az albánok számára abszolút elfogadhatatlan volt.

Az is lehetőség, hogy Koszovó lényegében független lesz, de jogilag nem teljesen, Szerbia valamilyen névleges szuverenitást megtarthat fölötte.

 Úgy tűnik, ez az albánok számára kizárt.

 
Hát akkor?

 Elképzelhető, hogy most lesz valamiről döntés, de a teljes végrehajtását későbbre halasztják. Magyarország mindenesetre néhány évvel ezelőtt, még Ahtisaari tárgyalasáit megelőzően, felvetette: kezdjen Szerbia és Koszovó párhuzamosan csatlakozási tárgyalásokat az EU-val. Mi ezt most is aktuálisnak és fontosnak tartjuk. Ezzel is abból indulunk ki, hogy tartós rendezés kell. Egyoldalú megoldás nagyhatalmi és EU-támogatással végső soron lehetséges, de kérdés, mennyire  tartós.

Ha Moszkva és Szerbia ellenében kinyilvánítják Koszovó függetlenségét, Magyarország el fogja ismerni a Kosova Köztársaságot?

 Ehhez a nemzetközi közösségnek valamilyen határozatára lenne szükséges. Magyarország az EU és a NATO egységének messzemenő figyelembe vételével fogja kialakítani álláspontját.

December 10-e a most kijelölt határidő. Mi történik másnap reggel?

 Az biztos, hogy Koszovó egy percre sem marad „üresen”, a nemzetközi katonai, rendőr és civil felügyeleti jelenlét valamilyen formában szünet nélkül folytatódik. Ez egyértelmű.

Visszatérve: ha Koszovó elszakadása nem lehet precedens, akkor nyilván az ottani szerb kisebbségnek tervezett totális autonómia sem lehet hivatkozási alap más kisebbségi ügyekben.

 Így van. Ha a nemzetközi közösség azt deklarálja, hogy Koszovó nem precedens, akkor a rendezés valamelyik részelemére sem lehet külön hivatkozni. De a magyar külpolitikának az a törekvése, hogy a kisebbségek közösségi jogainak garantálása politikai rangra emelkedjen, és nem „magyar”, hanem európai ügyként. Éppen Koszovó példája mutatja nagyon ékesen, hogy ez mennyire fontos európai feladat.

Budapest támogatja-e, hogy Koszovó az év végéig függetlenné váljon?

 Nem az a kérdés, hogy támogassuk vagy ne támogassuk Koszovó függetlenségét. Hanem az, hogy sikerül-e tartós biztonságot eredményező megoldást találni. Ennek egyik feltétele az, hogy valamilyen megegyezés szülessen a nemzetközi közösségen belül. Abból indulunk ki, hogy a státus bármilyen rendezéséhez szükség van a Biztonsági Tanács határozatára. Egy tartós rendezéshez ez mindenképpen szükséges.

Ám mi lesz, ha mégsem születik új BT-határozat?

Ez már többször felvetődött, de egyelőre a nemzetközi közösség megpróbálja a feleket olyan tárgyalásra rávenni, hogy a végén olyan megoldás szülessen, amit a BT szentesíthet. Tavasszal, amikor az Ahtisaari-terv megjelent, a magyar miniszterelnök írt egy levelet az EU soros elnökségének, az Európai Bizottság elnökének és a Tanács főtitkárának, leszögezve: a tartós rendezéshez BT-határozat kell. Ebben a vonatkozásban a magyar álláspont volt az úttörő az EU-ban. Hiszen ez akkor még nem volt éppen markáns része az EU álláspontjának, csak ezek után lett az. A másik fontos eleme a levélben kifejtett magyar álláspontnak az, hogy nem csak Koszovó státusával kell foglalkozni a rendezésben, hanem ezzel egyidejűleg és párhuzamosan Szerbia integrációs jövőjével is. Nem elég az EU-n belül egységre jutni Koszovót illetően, hanem egységet kell teremteni Szerbia befogadásáról is, mert csak így válhat valóban kiegyensúlyozottá az EU álláspontja – és csak akkor érvényesülhet sikerrel. A Gyurcsány-levél harmadik eleme természetesen az, hogy Magyarország kiemelt figyelmet fordít a kisebbségek kollektív jogaira. Számunkra az Ahtisaari-tervnek az egyik legfontosabb eleme a kisebbségek közösségi jogainak biztosítása.

Egyáltalán lehetséges-e egységes EU- és NATO-álláspontot kialakítani?

 Mi nagyon szeretnénk, hogy legyen, ezen dolgozunk. Az egységes uniós álláspont kialakítása bizonytalan BT-határozat nélkül. Különféle okokból, több EU- és NATO-tagállam enyhén szólva vonakodott már az Ahtisaari-terv támogatásátől is. Az egység irányba mutat, hogy júniusban az EU-külügyminiszterek már az Ahtisaari-tervet a koszovói rendezés alapjának értékelték.

(NOL)

Pristina: befejezetlen szerb ortodox templom