„Nagyon megváltozott az újságírás. Ma mindenkit az érdekel, hogy hányan kattintanak egy cikkre” – olvassuk Joel Achenbach írását a Washington Postban.

A napilapok szerepe is megváltozott. Régen az emberek a reggeli újságokból értesültek a hírekről. Ma az internetes hírcsatornák és az internet elterjedésével alig akad, aki az újságokból tudja meg, mi történt tegnap. Az évek óta folyamatosan csökkenő példányszámok és az egyre kisebb nyereség miatt az újságok nyomtatott kiadása egyre kisebb terjedelemben jelenik meg, miközben egyre nagyobb tér jut a bulvárhíreknek, és a nagy szerkesztőségek létszámcsökkentésre kényszerülnek.

Mindez valóban arra enged következtetni, hogy a régimódi nyomtatott újságok dicsősége leáldozóban van. „A hírszerkesztőségek új mantrája szerint a webes kiadásé a jövő.” A Metazin is beszámolt róla, hogy a Telegraph már integrálta is az online és a nyomtatott szerkesztőséget.

Achenbach az online lapkiadás egy új sajátosságára hívja fel a figyelmet: valamelyest mérhető, melyik cikket hányan olvasták. Az internetes nézettségre vonatkozó mérési módszerek ugyan nem teljesen megbízhatók, de a semminél többet érnek: a nyomtatott lapoknál ugyanis még csak megbecsülni sem lehetett, melyek a népszerű cikkek.

Mivel az online kiadásoknak szükségük van a hirdetésekből befolyó pénzre, egyáltalán nem mindegy, hányan olvassák az egyes írásokat. A kattintásokért, és közvetve a hirdetési bevételekért folytatott versenynek azonban súlyos következményei vannak – véli Achenbach. A nagyobb nézettség érdekében az online kiadások rákényszerülnek a tömegigények kiszolgálására. Sokan attól tartanak, hogy a hosszú és bonyolult tényfeltáró cikkek és elemzések helyét ezért egyre inkább átveszi a bulvár.

Achenbach mégsem borúlátó a minőségi újságírás jövőjével kapcsolatban. „Az, hogy egy cikk jó-e vagy sem, nem attól függ, hogy nyomtatásban jelenik-e meg, vagy az online kiadásban. Az internet teret enged a szószátyárságnak, de az olvasók azért az online kiadásokban is az igényes fogalmazást, az árnyalt gondolatokat, a világos, tényekre alapozott érveket és az őszinteséget díjazzák.”

Az olvasási statisztikák sajnos nem igazolják Achenbach kincstári optimizmusát. Achenbach nemes egyszerűséggel tökfilkónak nevezi azokat, akik a pongyola stílus, az igénytelen fogalmazás, a gondolatok, érvek és tények hiánya ellenére mégis inkább a bulvárhíreket olvassák, és azt írja, hogy velük nem is érdemes foglalkozni. Márpedig ők vannak többen, tehát nem valószínű, hogy a kizárólag az olvasási statisztikák alapján fizető hirdetők Achenbachra fognak hallgatni.