De miután legnagyobb ijedelmükre majdnem beleragadtak a latyakos szappanoperákba, közös forgatókönyvüket kezdték árulni hihetetlen hévvel. És csoda történt: horogra akadt a jó szemű producer Harvey Weinstein, aki még azt is megengedte, hogy a két tejfölösszájú játssza a főszerepeket. Igaz, hogy 24 (Ben) és 26 (Matt) évesen egy-egy írói Oscarral zárták a Good Will Hunting című kalandot, de ettől kezdve lepusztult közös albérletükben szinte kizárólag Bennek csengett a telefon. Mattnak csak akkor jutott ajánlat, mikor kosaras méretű, nagy dumájú, Cary Grant-állú haverja kifanyalogta magát. De amilyen az élet, ma pont fordítva áll a zászló. Ben évekig nagyban játszott, sok vért vesztett és addig flörtölt a reflektorfényben, míg majdnem beleégett, miközben Matt hangyaszorgalommal kockáról kockára bizonyította, hogy jobb, ha számolunk vele. Mígnem egyszer csak kézről kézre adta Coppola (Az esőcsináló), Spielberg (Ryan közlegény), Minghella (A tehetséges Mr. Ripley) meg Redford (Bagger Vance legendája), egészen addig, amíg 2002-ben Matt Damon is beadta a derekát. Nevet, hazát és identitást cserélt. Olyan közönségsikerrel, hogy most harmadszor is Jason Bourne-nak hívják.

- Vagy szólítsam inkább Tovaris Damonnak?

- Olyan jól beszéltem oroszul, vagy olyan rosszul? Mert ügyet csináltam belőle, hogy tisztességes legyen az akcentusom!

- Arra céloztam, hogy Litvinyenkótól Politkovszkajáig az élet lassacskán meghazudtolja a legmerészebb hollywoodi fantáziát is.

- A Litvinyenko-ügy pont akkor robbant, mikor a Bourne ultimátumot forgattuk Londonban, és persze mindenki összevissza magyarázta, hogy biztos Putyin keze volt a dologban vagy Abramovicsé. Nem, sajnos ennek sose lesz vége. Amíg szélsőséges figurák ártatlan civileket veszélyeztetnek, muszáj valahogy beférkőznünk közéjük, hogy legalább valahogy megpróbáljuk megelőzni a tragédiákat.

- Ha az utóbbi filmjeit nézem - A jó pásztor, a Sziriána és a Bourne-sorozat - a kémkedés-elhárítás témában szinte már szakértő. Vagy meg tudja még lepni valami?

- Olyannyira igen, hogy a New York Times címlapsztorijai nap mint nap szabályosan letaglóznak. A jó pásztor az amerikai kémszolgálat születéséről szólt, de ennek a hátterét már az egyetemről ismertem a töriszemináriumról. A Sziriánához felvettünk egy fickót, aki korábban a CIA-nak dolgozott. A Bourne-filmekhez is köteteket bogarásztam át. De sajnos, bármennyire paranoid fantazmagóriának tűnik ez a harmadik Bourne, túl sok minden cseng vissza abból, amiben manapság élünk.

- Például, hogy az amerikai elnök épp a minap hagyta jóvá, hogy a CIA bizonyos technikákat és taktikákat alkalmazzon, amikor kivizsgál egy ügyet. Bizarr egybeesés, hogy Jason Bourne pedig a vászonról tesz szemrehányást érte.

- Bush azt írta alá, hogy betiltja a kínzást, de jóváhagy bizonyos más technikákat. Nézze, engem elsősorban nem is ez bánt, hanem az, hogy a politika apránként teljesen lemorzsolja az alkotmányunkat, és elképesztő hatalom összpontosul az elnök kezében. Az én szememben ez szabályos Amerika-ellenes cselekmény, és merem remélni, hogy a következő elnök korrigálja majd. A Bourne ultimátum végén Jason Bourne, ez az amúgy abszolút amerikai átlagpolgár annak a fickónak a képébe nyomja a pisztolyt, aki ilyen-olyan hazugságokkal a legveszélyesebb helyzetekbe kergette bele. Pisztollyal a kézben Bourne azt mondja neki, most végre felfogtam, hogy mit műveltél velem. Soha ebben a büdös életben nem vagyok hajlandó többé semmire. Átvertél, szégyelld magad, mától fogva más világ van, mondja. És itt rezonál ez a film arra, amiben ma élünk. Ahogy mostanában az amerikaiak éreznek. Hogy becsapták őket, félrevezették őket, és hogy a következő választáson másfajta világra fognak szavazni.

- Értsem úgy, hogy önnek Jason Bourne sem most, sem a megelőző részekben nem csak akcióhős volt?

- Bizonyos értelemben igen, más értelemben nem. Jason Bourne és James Bond között nemcsak az a különbség, hogy az egyik az amerikai, a másik meg az angol kémelhárításnak dolgozik. Bourne, aki eleve rendszerellenes, most például nem kulloghat vissza, hogy mintha mi se történt volna, megint a kormány malmára hajtsa a vizet. Talán tíz év múlva. Feltéve, hogy Paul Greengrass hajlandó megrendezni, és persze ha olyan izmos a könyv. De én csak hálás lehetek a sorsnak, hogy az ölembe pottyantotta Jason Bourne-t. Ugyanis neki köszönhetem az összes többi lehetőségemet, amit olyan rendezőktől kaptam, akikért mind a tíz ujját megnyalhatja egy színész. Például Scorsese. Sorra gyártotta a remekműveket, egyik se lett kasszasiker, mégis micsoda filmek! Nincs az a kis pénz, amiért ne mennék el neki dolgozni. Woody Allen a másik. Az ő filmjei se kaszálnak, de még ingyen is megérné, ha hívna! És kizárólag azért engedhetem meg magamnak ezt a luxust, hogy izgalmas, okos, tartalmas filmeket is csináljak, mert tudom, hogy ott van a Bourne, ami a másik oldalon bombabiztosan pótolja az anyagi kiesést.

- Sok színész mégis fél bevállalni egy ilyen sorozatot, mert attól tart, hogy - mint Bourne - a nézők szemében elveszti az identitását.

- Pontosan ebből a megfontolásból rettenetesen vigyázok is rá, nehogy beskatulyázzanak. Vannak olyan kollégák, akik nem tudnak kimászni a krecliből. A közönség az istennek se akarja bevenni őket más szerepben. Nem egy olyan világsztárt ismerek, akinek olyan ez a munka, mint a favágás, de képtelen kiszakadni belőle, annyira azonosult azzal az egy szereppel. Én bármit játszom, sosem adom fel az identitásomat. Mindig csak odáig megyek el, ahol még megtalálom a figurával közös vonásaimat, tehát valahol mindig saját magamat játszom el minden szerepemben. Fantázia kérdése az egész, mert mindenkiben ugyanúgy megvan a jó meg a rossz. Csak azon múlik, melyik énje jön elő, hogy milyen körülmények közé kerül. És tilos kikacsintani, kikarikírozni a figurát. Azt kell megtalálni, mi vezette oda, hogy olyan legyen, amilyen.

- Végül, minden kommentár nélkül, csak annyit kérdezek: Ben, barátság, béke?

- Mind a három a helyén. Tíz évbe telt, mire az ő karrierje is a helyére rázódott meg az enyém is. Most váltott egy nagyot. Rendez. És ha majd megnézi a filmjét (Gone Baby Gone) egyet fog velem érteni, hogy fantasztikusan jó rendező. Vagyis eljutottunk oda, hogy munkát tud nekem adni! Márpedig ez hatalmasat lendít a közös ügyeinken, mert innentől kezdve több variáció is elképzelhető: én játszom, ő rendez, ő is játszik, ketten írjuk, ketten rendezzük, mind a ketten játsszuk. Közben átment rajtunk egy párszor az úthenger, meg mi is átmentünk egy párszor az úthengeren. De ilyen az élet. A következő tíz évben mi már csak nyerhetünk.

Hollywood, 2oo7. augusztus

Matthew Paige Damon

1970. október 8-án született a Massachusetts állambeli Cambridge-ben. Szülei - apja bróker, anyja egyetemi tanár - elváltak, amikor Matt kétéves volt. Anyja nevelte egy kommunában, s ebben a liberális, kreatív légkörben a kisfiú művészi hajlamai gyorsan kibontakoztak. A gimnáziumi színjátszó körben próbálgatta szárnyait, majd a Harvardra járt színésztagozatra, de félénk maradt. Első filmje a Mystic Pizza (1988), melyben egymondatos szerepet kapott. Ekkor abbahagyta egyetemi tanulmányait és barátjával, Ben Affleckkel Los Angelesbe költözött. A nő illata című Al Pacino-film fiatalemberének szerepét elvesztette Chris O'Donnellel szemben, akivel a következő években egymást ütötték ki a filmekből. Damon Gene Hackman (Geronimo: Az amerikai legenda, 1993) és Denzel Washington (A bátrak igazsága, 1996) árnyékában egyre erősebb teljesítményt nyújtott, de az igazi áttörést az Affleckkel közösen irt és játszott Good Will Hunting (1996-1997) hozta meg. A forgatókönyvért mindketten Oscar-díjat kaptak. Kevin Smith rendezőhöz fűződő barátsága miatt a következő években főleg az ő filmjeiben játszott, majd 1999-ben Anthony Minghella neki adta a Tehetséges Mr. Ripley címszerepét. Ezzel és a Bourne-sorozat főszerepének elvállalásával Damon végleg beérkezett. További ismert filmjei: az Ocean's sorozat három része, néhány emlékezetesen feledhető vígjáték, Terry Gilliam Grimm testvérekről szóló filmje, majd a Sziriana (2005), A tégla (2006) és A jó pásztor (2006) főszerepei. Damon Miamiban és New Yorkban él feleségével, az argentin származású Luciana Bozannal, feleségének előző házasságából született lányával és közös kislányukkal (Isabella), aki 2006 júniusában született.