"Nem hiszem, hogy a fejlődő országokat fel lehetne hatalmazni arra, hogy korlátlanul bocsássanak ki széndioxidot gazdasági növekedésük függvényében, oly módon, hogy az egy főre eső CO2-kibocsátásuk meghaladja Japánét, Németországét és az Egyesült Államokét" - mutatott rá a kancellár. "A fejlődő országoknak a jövőben - ha nem már most - meg kell határozniuk a kvótákat" - tette hozzá.

"Először a fejlett ipari országoknak kell erőfeszítést tenniük, hogy csökkentsék a kibocsátást, de a klímaváltozás problémájának megoldása érdekében együtt kell működniük a fejlődő országokkal" - mondta Merkel az egykori japán fővárosban tartott szimpóziumon elhangzott beszédében.

A klímaváltozás a német kancellár japáni látogatásának központi témája, tekintettel a decemberben az indonéziai Bali szigetén tartandó ENSZ-konferenciára, ahol a 2012-ben lejáró kiotói jegyzőkönyv folytatásáról tárgyalnak majd, valamint arra, hogy jövőre Japán lesz a hét legfejlettebb ipari ország és Oroszország csoportjának (G8) soros elnöke.

A júniusi németországi, heiligendammi G8-csúcson új egyeztetési folyamat kezdődött meg a Kína, India, Dél-afrikai Köztársaság, Brazília és Mexikó alkotta G5 csoporttal annak érdekében, hogy bevonják őket a környezeti problémák csökkentésére, így az általános felmelegedés megakadályozására irányuló közös erőfeszítésekbe. Az Egyesült Államok ellenzése miatt azonban eddig nem született konkrét, számszerűsíthető és időben mérhető kötelezettségvállallás.

Merkel, aki 1997-ben német környezetvédelmi miniszterként részt vett a kiotói jegyzőkönyv kidolgozásában, most azt javasolta, hogy engedélyezzék a fejlődő országok egy főre jutó CO2-kibocsátásának növelését, miközben a fejlett ipari országok csökkentenék az övékét, amíg a két fél nem ér el azonos szintet. Ha a két szint kiegyenlítődik, a kancellár elgondolása szerint megkezdődhet a csökkentés. Japáni látogatása előtt Merkel ezt a javaslatot kínai tárgyalópartnereivel is megvitatta, de a német küldöttségtől származó értesülés szerint az elgondolást Pekingben szkeptikusan fogadták.

A kiotói jegyzőkönyv értelmében 35 fejlett ipari állam vállalta, hogy 2008 és 2012 között az 1990-es szint 5 százalékával csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását. A fejlődő országokat, melyek közül sokan aláírták a jegyzőkönyvet, nem kötelezték kibocsátásuk csökkentésére az egyezmény első időszakában. Ez az oka annak, hogy az Egyesült Államok és Ausztrália kivonta magát a kiotói jegyzőkönyv teljesítése alól. A két ország szerint, melyek a legnagyobb CO2-kibocsátók közé tartoznak, igazságtalan, hogy olyan nagy fejlődő országokat, mint Kína, India és Indonézia, mentesítettek a kötelezettség alól, és úgy tartják, hogy a kiotói jegyzőkönyv káros gazdaságuk számára.

Jelenleg a fejlett országok széndioxid-kibocsátása egy főre számítva sokszorosa a fejlődőkének. Így az Egyesült Államoké évi 20 tonna, Németországé 11 tonna, az EU-é átlagosan 9 tonna. Ezzel szemben Kínáé csupán 3,5 tonna. Világviszonylatban az átlagos érték 4,2 tonna. (MTI)