Jirí Menzel késik. Föltartóztatják a reggeli tévéadások. Van, ahol fél órát várakoztatják, mielőtt a kamera elé ülhet. Amikor lóhalálában visszaér szálláshelyére, a Le Meridien hotelba, mégis derűs. Ő kér elnézést a késésért. Lehuppan a kanapéra, és érdeklődéssel vár.

Hangulatjavító témával kezdjük. Hatása alatt vagyunk tegnap látott új filmjének, a Hrabal-regény alapján készült Őfelsége pincére voltam címűnek, amelyben gyönyörű nőket és méltóságteljes, ám esendő férfiakat láttunk. Ők Hrabal vagy a rendező világképét testesítik meg? - kérdjük.

Előbb firtatja, tetszett-e a film, mire biztosítjuk, nem udvariasságból mondjuk, hogy tetszett. Majd azt is kérdi, értettük-e, és erre is bólintunk. Csak aztán mondja: Hrabalé. Ilyenkor kezd gyöngyözni a riporteri homlok (tapasztaltuk), gyakran ad egyszavas vagy egymondatos válaszokat. Majd ártatlan szemekkel néz vissza: mit akarunk még?

Most mi nézünk ártatlan szemekkel. És kegyes a pillanat, mert ezúttal folytatja: - Tudja, én is szeretem a szép nőket és szerettem a finom ételeket, amelyek bőséggel láthatók a filmben. Hrabal és köztem a közös nevezőt inkább a nők jelentik, de ő, velem ellentétben, sokkal szemérmesebb volt. No, meg okosabb is. És sokkal jobban tisztelte a nőket. Talán, mert fiatalabb voltam, rám azért gyakoroltak erőteljesebb hatást.

- Ezért maradt sokáig agglegény? Csak három éve, jóval hatvanéves kora után nősült. Egyszer azt mondta, nem szereti, ha folyton rendet raknak a lakásában.

- Így is volt, meg nem is - válaszolja. - A házasság kötelességtudattal jár együtt, aminek nem biztos, hogy meg tudtam volna felelni. Most már olyan korban vagyok (jövőre hetvenéves), amikor ezek a kétségek nem gyötörnek - utal finoman a csapodárság elmúló veszélyeire. Aztán megjegyzi, "Hrabal úr is későn nősült". (Mindig úrnak szólítja a halott barátot.) Nem hagyjuk ki: - És hogy tetszik a házasság Olga asszonnyal?

- Valójában nyolc éve élünk együtt. Az amerikaiak azt mondják, honeymoon (mézeshetek), minálunk viszont minden év honeyyear (mézesév) - és elégedetten bólint. Most már rátérünk a filmre, amelynek forgatókönyve jó pár éve pihent a fiókjában, majd elővette, és átírta. Meséli, radikálisan kellett szelektálni, hogy mi mutatható meg jól a kamera előtt a regényből. A cseh pincérről szóló filmszatíra készítésének volt egy pillanata, amikor azt hitte, az egész nem is fog másról szólni, mint evésről és ivásról. A válogatás kényszere hajtotta végig, az elkészült filmen is tudna még javítani.

- Régi filmjeit is átvágná?

- Át bizony. Ezért nem is akarom látni őket.

Megemlítjük, kudarcnak tartotta korábbi Koldusopera-földolgozását. Most is annak tartja - válaszolja -, túl gyorsan csúsztak bele a forgatásba, és nem filmesként, hanem színházi rendezőként nyúlt az anyaghoz, hiányzott a segítség a forgatókönyvírásban. Ezért lett kudarc, és nagyon szégyelli, elsősorban a szerző miatt. - Ha az embernek megszűnnek a kétségei a saját munkájával kapcsolatban, abból csak hülyeségek születhetnek - zárja le.

A korábbi évtizedek politikai represszióiról szólva megjegyzi: mindig vannak feltételek, korlátok. Politikaiak, technikaiak, gazdaságiak, szellemiek, mikor "nem úgy működik az agyunk, ahogy kellene". A cél mégis az érték teremtése.

- A hatvanas években indult cseh filmes új hullám egyik legismertebb tagjaként hogyan látja, mi maradt abból az időből?

- Milos Forman lépett át egy szélesebb dimenzióba - vélekedik. - Született néhány jó film, Bocan és Chytilová még mindig dolgozik, néhányan már nem élnek. Sajnos, azt a hatalmas energiát, amely az új hullámmal fölszínre tört, a '68-as orosz tankok elfojtották. De nem vagyok benne biztos, hogy túl sokáig bírtuk volna szusszal, ha azok nem jönnek. Talán még néhány jó film elkészülhetett volna. Mi megpróbáltunk kibújni a kényszerzubbonyból, de voltak hazai erők - cseh írók, színészek, filmesek -, akik úgy gondolták, az oroszok égisze alatt tehetnek szert nem akármilyen karrierre. A Barrandov filmgyárat egy ilyen csoport tartotta kezében, nem Brezsnyev, Husak vagy Bilak. Ami a mát illeti - teszi hozzá -, Chytilová fogalmazott jól: a bolsevikokkal lehetett játszani, ha tudtad, hogyan kell megkerülni őket. Csakhogy a pénzt, mint problémát nem tudod megkerülni. Ez sokkal keményebb rezsim, mint az egykori - mondja és legyint.

\'Mi megpróbáltunk kibújni a kényszerzubbonyból\'