A modellértékű Bokor-ring
Az itt induló modellautók értéke persze nem vetekszik az Alonsóék alá tett csodamasinák árával. De egy jobbfajta autómodellért 400-500 ezer forintot csak ki kell fizetni. A kétdecis motorba üzemanyag is kell, a technikai személyzet költségeit is állni kell.
A rádió-távirányítású autómodellek nemzetközi terepversenyének fő szervezője egy 16 éves fiatalember volt. Szebellédi László büszkén mutatott körbe a pályán, öt ilyen van Magyarországon, mondta, de a Bokor-ring a legszínvonalasabb. Kicsik ugyan az autók, tette hozzá, de 80-90-nel mennek, ezért aztán itt is meg kell védeni a közönséget a balesetektől. Elrohant aztán a bokszutcába a következő futamot elindítani.
A ringet egy jókora birkalegelőn alakították ki. A főszervező édesapja, dr. Szebellédi István “helybéli” birtokos építette a fiának. – A földjeinken rackajuhokat tartunk – mondta a gyermeki szenvedélyre oly érzékeny apa –, a sajtot teljes juhtejből állítjuk elő. A téeszvilág után kevesen kapkodtak az itteni alacsony aranykorona-értékű földek után; így kerültünk Bokorra Budapestről.
Amúgy Szebellédi úr a Budapesti Gazdasági Főiskola pénzügyi tanszékének vezetője, főiskolai docens. Emellett igazságügyi adó-, járulék- és könyvszakértő, aztán meg költségvetési minősítésű bejegyzett okleveles könyvvizsgáló. Ha még azt is idevesszük, hogy ő a Magyar Könyvvizsgáló Kamara budapesti elnöke, elmondható, hogy jelenleg jó eséllyel pályázhatna a legképzettebb nógrádi juhász címre is.
A korszerű pályát tekintve igazán önzetlen apa is.
– A fiam, aki angol–informatika szakos gimnazista – ecseteli a pályaépítés kulisszatitkait két futam közt Szebellédi úr –, beleszeretett ebbe az új sportba (a lánya közgazdász, ő volt a verseny kétnyelvű bemondója – R. L.). Jelenleg harmadik a magyar bajnoki pontversenyben. Úgy gondoltam, jobb, ha ezzel, s nem csavargással tölti az idejét. A földért valóban nem kellett fizetnem, de a közművesítés, a biztonsági zónák kialakítása sokba került. A modellversenyt komolyan kell venni, mert egy szolnoki futamon láttam, amint az elszabadult autó egy háromlábú széket szabályosan lekaszált.
No, de ezt csak az izgalmakra vágyó olvasók kedvéért írtam. Szó sincs arról, hogy a parányi autók veszélyesek volnának. Ha a gyerekek beleszeretnek, az is csak a szülői pénztárcát veszélyezteti. Szebellédiék mesélték, nemrég Brnóban jártak meghívásos versenyen, a derbit három óriási pavilonban tartották, kettőben csak tartozékokat és alkatrészeket árultak a kereskedők. S a verseny három napja alatt 600 ezer látogató fordult meg a modellparádén. Az első napon a gyerekek csak nézegették a suhanó kétdeciseket, harmadnap dobozokkal és szerszámokkal a hónuk alatt indultak haza. Az autómodell egyszerre üzlet és hobbi. Kell hozzá egy elfogadható masina (160-180 ezerért itthon is beszerezhető), kell aztán egy négy méter széles, akadályokkal, ugratókkal nehezített pálya, mint a bokori), mely nem lehet rövidebb 400 méternél. A többi már a távirányítón, illetve a kézen múlik.
Mellesleg a száz-egynéhány lakosú Bokorban a hét végén minden kiadó szoba és sátorhely foglalt volt. Valahogy így működne a falusi turizmus, nem?
