A kereszténydemokrata politikus szerint a gazdasági fejlődés lehetőségét senkitől sem lehet megtagadni, de meg kell akadályozni, hogy a feltörekvő államok egy szép napon jobban szennyezzék a környezetet, mint a hagyományos ipari hatalmak.

Merkel a kompromisszumos javaslattól azt reméli, hogy Indiát és Kínát sikerül megnyernie a 2012-öt követő időszakra szóló, globális klímavédelmi egyezményhez. A "közelítéses módszer" alapötlete egyébként Manmohan Szingh indiai kormányfőtől származik.

Szakértők szerint Kína az egy főre eső széndioxid kibocsátást illetően meglehetősen alacsony értékeket produkál, az 1,3 milliárd lakossal beszorzott mutató azonban az ázsiai országot a mérgező gáz-kibocsátók világranglistájának második helyére „repíti” – egyenesen az Egyesült Államok mögé. 

Különböző számítások értelmében, amennyiben a kibocsátásokat a jelenlegi értékek felére csökkentenék, viszont a Föld lakossága 2050-ig a mostani 6,6 milliárdról 9 milliárdra nőne, úgy jó negyven év múlva már csak fejenként 1,5 tonna mérges gázt volna szabad a levegőbe engedni. Egy ilyen forgatókönyv Németország és az USA esetében – az 1990-es szinthez képest – 80-90 százalékos (!) csökkentést tenne szükségessé.

India és Kína mellett Merkelnek azonban még az Egyesült Államokat is meg kell győznie: ha az amerikaiak – a kiotói egyezményhez hasonlóan – a 2013-tól induló újhoz sem csatlakoznak, úgy, az indiaiak és a kínaiak sem fognak belemenni semmiféle csökkentésbe.

A kancellár kompromisszum-javaslatára német részről különböző számítási modellekkel, illetve egy olyan globális klímatőzsde létrehozásával kívánnak „ráerősíteni”, ahol az ipari államok emissziós kvótákat vehetnének a kevésbé fejlett és kisebb egy főre eső szennyezést produkáló országoktól.

Akihito császár és Merkel kancellár Tokióban