A hét műtárgya (29)

Mindenki csak rohan, rohan, és közben észre se veszi, micsoda kincsek hevernek itt parlagon. Valóságos csodák, amelyek nélkül Budapest nem volna Bukarest. Még szerencse, hogy mi éberen figyelünk, kezünkben állandóan ott az élesre töltött fotóapparát, és azonnal lövünk, ha kell: nem hagyjuk, hogy e kincsek fölött úgy ballagjon el az idő, hogy hírük-nyomuk se marad, nem tudnánk a fényes utókor csillogó kék szemébe nézni, ha nem örökítenénk meg a főváros méltatlanul elhanyagolt szépségeit. Íme az eheti.


Nem, nem, nem és nem: ez itt véletlenül sem egy szovjet modorban készült, a Lajka kutya érdemérem a koszorúval kitüntetett I. Petőfi Sándor Kisipari Termelőszövetkezet (KTSZ) szaktudását dícsérő hintaállvány, amelyet az EU-csatlakozáskor le kelletett szerelni, és el kelletett felejteni, mert a gyerekek feje beszorult a vasak közé, és zselésre törték magukat, ha kizuhantak az útfoltozásról megmaradt aszfaltból felkent placcra. 

Hanem ez egy műtárgy, természetesen.

Méghozzá helytörténeti ihletésű.

Talán kevesen tudják, de az 1830-as években volt Kiscellen és környékén egy rettegett betyárbanda, amely akkoriban legalább annyira hírhedett volt, mint a Sobri Jóska-féle egyesület a Bakonyban, csak ezekről nem készült film a tévéhíradótól ellejmolt kép- és hanghordozókra. Kemény csapat volt, annyi szent. Hat Kiscelli Zsiványok (HKZS) néven rettegték őket a környék népnyúzó földesurai; vezérüket úgy hívták, hogy Káposzta Peti, a további tagok:

- Cékla Sanyi,
- Karfiol Bandi,
- Petrezsírom Pali,
- Ugorka Dani,
- Krumpli Béci.

Addig fosztogattak, erőszakoltak, gyilkoltak, amíg egyszer csak nem: a banda 1839-ben, egy holdfényes nyári éjszakán felgyújtotta báró Wernesgrüner csász. és kir. udvari tanácsos kanapéját, ezt nagyon nem kellett volna, az Észak-budai Népsanyargató Arisztokraták Szövetsége (ÉNASZ) ugyanis ezek után meghirdette a zéró-toleranciát, hajtóvadászatot rendezett, melynek eredményeképpen a pandúrok 1840. március 6-án a Schlosser nevű bögrecsárdában (a hely utódja ma is működik a Bécsi úton) elfogták a HKZS-t.

A bíróság első fokon felmentette a vádlottakat, mondván, az általuk elkövetett cselekmény-sorozat társadalmi veszélyessége csekély, mély megbánást tanúsítottak, a Szent Bibliára megesküdtek, hogy eztán jók lesznek, ezen kívül annyira hülye nevük van, hogy az már önmagában is éppen elég nagy büntetés nekik. Az ügyészség persze fellebbezett. A pör a főispánig jutott, akit azonban egészen véletlenül báró Wernesgrüner-nek hívták, Káposzta Petiék sorsa tehát megpecsételődött: a hat betyárt az Úr 1841. évének március idusán Kiscellen, egy félreeső telken kollektíven felakasztották.

A hintaállványnak látszó szerkezetet az ő emlékükre emelte a Felszabadulás után Kiscell sokat sanyargatott, de immár boldog népe. Fából akarták, de attól tartottak, hogy azt hamar megeszi a savas eső, ezért lett vas. A széncsata nagy hevületében vörösre festették, miután előkerült egy papír, hogy Petrezsírom Pali egyszer találkozott az ifjú Táncsis Mihállyal, eszerint tehát kommunista mártír volt.

A műtárgy a Kiscelli utcai lakótelep egyik beugrójában látható.

A Hat Kiscelli Zsiványok bitófája, Óbuda, 1830-2007.
A Hat Kiscelli Zsiványok bitófája, Óbuda, 1830-2007.
Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.