Nem, nem, nem és nem: ez itt véletlenül sem egy szovjet modorban készült, a Lajka kutya érdemérem a koszorúval kitüntetett I. Petőfi Sándor Kisipari Termelőszövetkezet (KTSZ) szaktudását dícsérő hintaállvány, amelyet az EU-csatlakozáskor le kelletett szerelni, és el kelletett felejteni, mert a gyerekek feje beszorult a vasak közé, és zselésre törték magukat, ha kizuhantak az útfoltozásról megmaradt aszfaltból felkent placcra. 

Hanem ez egy műtárgy, természetesen.

Méghozzá helytörténeti ihletésű.

Talán kevesen tudják, de az 1830-as években volt Kiscellen és környékén egy rettegett betyárbanda, amely akkoriban legalább annyira hírhedett volt, mint a Sobri Jóska-féle egyesület a Bakonyban, csak ezekről nem készült film a tévéhíradótól ellejmolt kép- és hanghordozókra. Kemény csapat volt, annyi szent. Hat Kiscelli Zsiványok (HKZS) néven rettegték őket a környék népnyúzó földesurai; vezérüket úgy hívták, hogy Káposzta Peti, a további tagok:

- Cékla Sanyi,
- Karfiol Bandi,
- Petrezsírom Pali,
- Ugorka Dani,
- Krumpli Béci.

Addig fosztogattak, erőszakoltak, gyilkoltak, amíg egyszer csak nem: a banda 1839-ben, egy holdfényes nyári éjszakán felgyújtotta báró Wernesgrüner csász. és kir. udvari tanácsos kanapéját, ezt nagyon nem kellett volna, az Észak-budai Népsanyargató Arisztokraták Szövetsége (ÉNASZ) ugyanis ezek után meghirdette a zéró-toleranciát, hajtóvadászatot rendezett, melynek eredményeképpen a pandúrok 1840. március 6-án a Schlosser nevű bögrecsárdában (a hely utódja ma is működik a Bécsi úton) elfogták a HKZS-t.

A bíróság első fokon felmentette a vádlottakat, mondván, az általuk elkövetett cselekmény-sorozat társadalmi veszélyessége csekély, mély megbánást tanúsítottak, a Szent Bibliára megesküdtek, hogy eztán jók lesznek, ezen kívül annyira hülye nevük van, hogy az már önmagában is éppen elég nagy büntetés nekik. Az ügyészség persze fellebbezett. A pör a főispánig jutott, akit azonban egészen véletlenül báró Wernesgrüner-nek hívták, Káposzta Petiék sorsa tehát megpecsételődött: a hat betyárt az Úr 1841. évének március idusán Kiscellen, egy félreeső telken kollektíven felakasztották.

A hintaállványnak látszó szerkezetet az ő emlékükre emelte a Felszabadulás után Kiscell sokat sanyargatott, de immár boldog népe. Fából akarták, de attól tartottak, hogy azt hamar megeszi a savas eső, ezért lett vas. A széncsata nagy hevületében vörösre festették, miután előkerült egy papír, hogy Petrezsírom Pali egyszer találkozott az ifjú Táncsis Mihállyal, eszerint tehát kommunista mártír volt.

A műtárgy a Kiscelli utcai lakótelep egyik beugrójában látható.

A Hat Kiscelli Zsiványok bitófája, Óbuda, 1830-2007.