Kis zűr, kis hatásokkal
- Történelmi összehasonlításban is olyan félelmetesnek látszik mindaz, aminek most szemtanúi vagyunk a nemzetközi piacokon?
- Egyáltalán nem. Ha viszszatekintünk, azt látjuk, hogy az utóbbi hetek tőzsdei ingadozásai nem túlságosan nagyok, öszszevetve más, korábbi periódusokkal.
- Az elemezésekben két fő elem jelent meg eddig: szakértők egyrészről azt mondták, hogy az internetes buborékhoz, vagy az orosz pénzügyi válsághoz hasonlatos krízissel állunk szemben, mások azt hangoztatták, hogy egészséges piaci korrekció megy végbe. Önnek mi a véleménye?
- Ez nem buborék. Az amerikai másodlagos jelzálogpiacon a pénzintézetek újracsomagolták az általuk nyújtott hiteleket, s azokat más befektetőknek adták el. Akik ezeket a tartozásokat megvették, nyilván tudták, hogy kockázatot vállalnak a magas hozam reményében, s azzal is, hogy kisebb veszteséget is elkönyvelhetnek. Nem hiszem azonban, hogy ennek a hatása olyan nagyon fontos volna. A piacok most azon dolgoznak, hogy kiderítsék, kinél vannak ilyen papírok, ki érintett és ki nem.
- Nem lehetséges, hogy akik a hiteleket kibocsátották, majd újracsomagolva eladták, félreismerték a kockázatot?
- Nem hiszem. Annyi információ állt rendelkezésre. Az irányadó kamat hosszú időn át igen alacsony volt az Egyesült Államokban, a jelzálogpiac fellendült, s megjelentek ezek az új pénzügyi termékek. Azt is lehetett tudni, hogy a központi bank emelni fogja a kamatolt, s ezt meg is tette, fokozatosan, éveken át. Ez egyáltalán nem kelthetett meglepetést.
- Az utóbbi éveket azért alacsony kamat, alacsony infláció és gyors gazdasági növekedés jellemezte világszerte. Nem gondolhatták azt a befektetők, hogy egyfajta aranykorszak köszöntött be, amelynek talán sohasem lesz vége?
- Azok a befektetők, akik nagyobb hozamra vágytak, tudatosan nagyobb kockázatot vállaltak. Persze, ahogy említette, ilyen körülmények között, könnyebb elcsábulni. Hitelből finanszíroztak ügyleteket, az úgynevezett tőkeáttételes tranzakciókat részesítették előnyben, de nem gondolnám, hogy elkalkulálták magukat.
- Igen, a tőkeáttétel, illetve a pénzügyi innováció is gyakorta említett tényező a jelzálogpiaci helyzetről szóló nemzetközi elemzésekben. Hogyan értékeli ezek szerepét?
- Minél nagyobb tétre játszik valaki, annál inkább felerősíthet hatásokat. Ez nem jó és nem rossz. Vissza lehet élni vele, de egyben igen kényelmes megoldás is lehet a kockázatok csökkentésére. A származékos pénzügyi termékek az esetleges veszteségek fedezésére kínálnak megoldást. Az amerikai bankok korábban maguk viselték a hiteleikben rejlő kockázatot. Ám a származékos termékek révén ezt a kockázatot megosztották rengeteg befektetővel. De előfordulhat, hogy valamely bank, alap, intézmény, - megszabadulván saját kockázatától - esetleg túlzottan emelte a tétet.
- Az elmúlt éveket alacsony piaci ingadozás is jellemezte. Ugyanakkor léteztek a piaci mozgásnál sokkal nehezebben kiszámítható kockázatok: például a magas deficit az Egyesült Államokban, a felgyülemlő pénzügyi többlet Kínában, az iraki háború, és még sorolhatnánk. Hol látja most a kockázatot?
- Ezeket a kockázatokat valóban nehéz a matematika nyelvére lefordítani. Rövid távon úgy vélem, hogy nincsenek nagy kockázatok. A világgazdaság jól teljesít. Az amerikai ingatlanpiaci finanszírozásban jelentkező zavar nem hathat érdemben a globális folyamatokra. Európa, ezen belül Közép-Európa erőteljesen növekedik, Latin-Amerika és Ázsia jól húz. Kérdés, hogy a hosszabb távú kockázatok visszafogják-e az iramot. Mindenképpen tenni kell valamit, például a klímaváltozás ellen. Az igazán káros hatások persze csak nagyon hoszszú idő alatt bontakozhatnak ki, de az időjárás szeszélyessége már ma is figyelmeztető jel.
- Ön már korábban felvetette, hogy a károsanyag-kibocsátást adóztatni kellene, ez lenne a közgazdaságilag értelmes megoldás, de politikailag kivitelezhetetlen. A meghosszabbodó élettartam miatt országok sorára várnak súlyos egészségügyi és nyugdíj-finanszírozási gondok, amelyek megelőzésére létezik közgazdasági orvosság, amelyet sem a kormányok, sem a társadalmak nem akarnak bevenni, alkalmazni. Hogyan lehet a kockázatok közé sorolni, és mérni a tudományos megközelítés és megoldási javaslat, valamint a politikai szféra közötti ellentmondást?
- Nagyon nehéz egyetértésre jutni olyan megoldások megvalósításában, amelyek hasznosak volnának az országoknak és a világgazdaságnak egyaránt. Előbb-utóbb a politikának azonban lépnie kell. Ha elfogy a pénz egy-egy nyugdíjalapból, például.
- Vajon a megoldás attól függ, hogy milyen politikai áramlat van hatalmon, avagy a problémát a közgazdaság-tudomány eredményeire hagyatkozva annak kell megoldania, aki éppen hatalmon van, érdemi értékválasztási lehetőség nélkül?
- Akadnak, akik úgy vélik, hogy ezek a kérdések olyan bonyolultak, hogy nem lehet értelmesen, tömören, egyszerűen kifejteni őket a szavazóknak. Ezért a politika nem is vállalja ezt a feladatot. Véleményem szerint azonban egy jó politikus igenis alakítani tudja a közvélekedést. Az Egyesült Államokban például olyan markáns lett a köz véleménye a klímaváltozást illetően, hogy fontos közpolitikai ügy kerekedhet belőle.
