Mielőtt hebrencs módon kijelentenénk, hogy már megint egy "merjünk nagyok lenni" projekttel állunk szemben, ne felejtsük el: az ifjúsági olimpia elődjét, az európai ifjúsági olimpiai fesztivált (EYOF) tizenhat éves története során megrendezték egyebek közt a hamisítatlan kisváros Lignanóban és Valkensvaardban is.

A méret tehát nem számít(ott). A helyzet azonban változott, az "előléptetéssel" ugyanis módosult a nagyságrend is: az EYOF-on 15 sportágban rendeztek versenyeket, míg az ifjúsági olimpia műsorán már 26 szerepel. Az új világtalálkozó megrendezéséről júliusi közgyűlésén döntött a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, arról, hogy Debrecen is pályázik, a legutóbbi napokig alig tudott valaki; a MOB elnökségi tagjainak többsége csak a múlt hét végén értesült a tervről. De nem ám a debreceniektől; Schmitt Pál MOB-elnök telefonozta meg Oszakából itthoni munkatársainak, kérve őket, hogy az ötletről szondázzák a grémium tagjait. A többség rábólintott: hogy' is venné ki magát, ha magyar sportvezető nem támogatná egy magyar város jelentkezését? Azt sem volt érkezésük firtatni, hogy a NOB honlapján augusztus 10-én megjelent felhívásra miért két héttel később, kutyafuttában kell támogatókat toborozni.

A MOB főtitkára mindenesetre tegnapelőttre rendkívüli elnökségi ülést hívott össze, amelyen mindössze a MOB elnöke, az állami sportvezetés első embere és Debrecen polgármestere nem jelent meg. Utóbbi képviseletében Orendi Mihály, a város sportlétesítményeinek igazgatója vett részt, aki tudatta: meglévő pályáiknak és csarnokaiknak, továbbá egyéb fejlesztéseiknek köszönhetően megfelelnek a kritériumoknak. Az is a javukra írandó, tette hozzá, hogy az egyetem campusán megfelelő szálláskapacitásuk van. Konkrét összeget is mondott: számításaik szerint 1 milliárd 685 millió forintot kell a létesítményekre fordítaniuk.

Ehhez képest Tessa Jowell, a 2012-es londoni olimpia előkészületeiért és lebonyolításáért felelős miniszter 9,35 milliárd fontban (3553 milliárd forintban) húzta meg a költségkeret felső határát. Orendiék ennek kétezred (!) részéből gondolják megoldani saját versenyüket; ez akkor is optimistának tűnő számítás, ha nincs szükség a londonihoz hasonló gigantikus létesítményekre, továbbá, hogy az "igazi" olimpián megszokott versenyzői létszám harmada, mintegy három és fél ezer sportoló részvétele tetszik reálisnak.

"Szállásilag" ötezer emberrel - sportolók, edzők, vezetők - számolnak. (Gyermekeiket elkísérő szülőkkel, újságírókkal, turistákkal, "mezei" nézőkkel" egyelőre nem foglalkoznak.) Orendi hétezer debreceni férőhelyet emleget, arra azonban nem tér ki, hány, a NOB által a hivatalos személyek számára előírt 2-4 csillagos szobával számolhatnak. (A hétezres szám meg az, ami a MOB-ülésen elhangzott, köszönő viszonyban sincs.) Arról sem szólt, hogy Püspökladány, Tiszaújváros, Hajdúszoboszló és számos más, közel-távoli település segítségére is számítanak szállásügyben.

Viszont tény: csupán szándéknyilatkozatról beszélünk, amelyet látatlanban támogatott a MOB elnöksége: Debrecen önkormányzata csak szeptember 6-án vitatja azt meg. Viszont előtte még szükség volna a jelentkezéshez elengedhetetlen kormánygaranciára.

Ez az igazi bravúr: ahhoz kérni támogatást, amiről még döntés sincs.