Panamavárosban közben elkeseredett nyilatkozatok is elhangzanak: a két nagyhatalom megegyezésével megszégyenítették a kis országot.

Noriega a CIA zsoldjában hírszerzési főnökként gyors karriert futott be, majd amikor a panamai fegyveres erők első számú vezetője lett, 1983 és 1989 között politikai fordulatként jó viszonyt kezdett ápolni Fidel Castróval, és maga is USA-ellenes, nacionalista hangnemre váltott. Washington fő vádja ellene a kábítószer-csempészet volt, minthogy megsápolta a kolumbiai drogkartellek Panamán áthaladó szállítmányait. Amerikai deszantosok megszállták Panamavárost, és hajtóvadászatban fogták el a diktátor-tábornokot, majd amerikai bíróság 1992-ben negyvenévi börtönre ítélte. Utóbb büntetését mérsékelték, és most szeptember 9-én szabadulhatna. Helyette franciaországi börtön vár rá: távollétében tíz évre ítélték pénzmosásért. Párizs vádja szerint Noriega a kábítószer-csempészés hasznából ötmillió eurót utalt át, és három értékes ingatlant is vásárolt a francia fővárosban.

Panamában ugyancsak elítélték távollétében hatvan évre sikkasztás, korrupció, két ellenzéki politikus és nyolc katona meggyilkolásáért. Megfigyelők szerint a kifakadások ellenére Panamának a mostani "vesztés" valójában a kevésbé rossz megoldás. A 73 éves Noriega visszatérte heves vitát gerjesztene egykori hívei, illetve a megbüntetését követelők között.