- Bocs, srácok, másfél hónapig voltam a lányomnál Németországban, ma reggel jöttem haza, ti vagytok legalább a huszadik érdeklődők, de mindenki fillérekért akarja kivenni a lakást.

A fiúk tanácstalanul egymásra néznek, aztán egyikük - hosszú haja teljesen eltakarja a bal szemét - azt mondja: annyit tudunk adni, amennyi van. Otthon sincsenek jól eleresztve.

A négy fiú közül ketten szekszárdiak, a másik kettő veszprémi. A gólyatáborban haverkodtak össze, s úgy döntöttek, egy lakásba költöznek. Szüleik prüszkölnek is miatta, hiszen egyiküket felvennék a viszonylag olcsó kollégiumba, hárman pedig már külön-külön lefoglalóztak egy albérletet, ha azt a szerződést felbontják, ugrott a kéthavi kaució.

Az egyezség végül mégis létrejön a Bartók Béla úton, a kétszobás, öregesen berendezett lakást - rezsi nélkül - összesen hetvenezerért veszik ki. A rezsiről a tulajdonos azt mondja: huszonötből kijön, a szomszéd szerint jócskán harminc fölött lesz.

A Budapestre került egyetemisták többsége már talált magának albérletet, igaz, sokkal később kezdték el keresni, mint régebben. Ennek az is oka, hogy korában az egyetemek faliújságjain már júniusban olvasni lehetett az ajánlatokat. Több helyen ezt a módszert megszüntették, s csak interneten tették közzé a felsőoktatási intézmények a hozzájuk beérkezett ajánlatokat. Az egyetemek környékének albérletet kínáló lakástulajdonosai azonban a kerítésre, a lámpaoszlopra már kiragasztották, kirajzszögezték a hirdetéseket.

Hétfőtől az egyetemeken megkezdődött az (elő)élet, a hallgatói önkormányzatok már működnek, s mindenütt segíteni tudnak azoknak, akik még nem találtak szállást.

Közben híre ment annak is, hogy a vonatra kilencvenszázalékos bérletet válthatnak az egyetemisták intézményük városa és lakóhelyük között. Egy bölcsészhallgató győri lány fejében megfordult az ötlet: mi volna, ha naponta hazajárna a fővárosból.

- A gólyatáborban azt mondták az oktatók és az idősebbek, hogy az egyetem életforma, nem pedig tanfolyam - indokolja a lány, miért döntött mégis a felköltözés mellett.

- Az albérletek kiválasztásának fő szempontja az ár, és az intézmény közelsége - mondja egy pesti közgazdászlány, aki a Benczúr utcában 85 ezer forintért vett ki lakást. Informatikus barátjával költöznek oda. A fiúnak van már "zsebbe fizető" munkája, így aztán szülői segítséggel talán ki tudják gazdálkodni a havi díjat.

Több fiatal is arról panaszkodott, hogy a közvetítők útján talált albérletek esetében a rezsiben van elrejtve az ördög. A lakások egy részét úgy hirdetik, hogy mondjuk nyolcvanezer a havi bérleti díj, plusz húszezer rezsi. Később derül ki, hogy a húszezer csak a közös költséget és a szemétszállítás díját tartalmazza, a víz- és gázfogyasztás - ez utóbbi különösen a fűtés miatt kényes - nem foglaltatik az árban.

Az egyetemisták egy része most lázas munkakeresésbe fogott, hogy maradjon pénze az egyetemi hónapokra. Különösen az éjszakai elfoglaltságok népszerűek.

- Elsőben még úgy tervezik, hogy nappal tanulnak, éjszaka meg pénzt keresnek valamilyen órabéres fizikai munkával. Aztán majd rájönnek, hogy nappal aludni, éjszaka meg mulatni kell, a tanulás a vizsgák előtti napokra marad - hűti le a kedélyeket egy soproni ötödéves.

Találkozom viszont egy fiúval az ELTE Múzeum körúti épületegyüttesének parkjában. Ő egészen mást mond:

Radikálisan megváltozik a helyzet a bolognai rendszer bevezetésével - magyarázza. - A hároméves alapképzésben résztvevőknek csupán a harminc százalékát veszik majd fel mesterszakra. Márpedig az alapszak önmagában gyakorlatilag semmit sem ér, még tanítani sem lehet vele. Úgyhogy nagyobb lett a hajtás, a jó albérlet vagy a kollégium most már nemcsak a bulik, hanem a nyugodt tanulás miatt is fontos.

Nem könnyű választani