Ugrás a drótra kötözött műlepkéért
A macskákat lehetetlen idomítani, önzők és öntörvényűek. Kuklacsovot azonban nem ijesztette el a macskák "rossz híre", és a velük színpadon eltöltött harmincöt év után úgy tűnik, igaza volt. Bár az orosz bohóc ennyi idő után belátja, a macskák tényleg nem idomíthatók, de erre nincs is szükség. Inkább ők nevelnek engem - mondja az ötvenhét éves művész, a Kutuzov sugárúti színház előadása után. - Én csak figyelem, hogy melyik macska mit csinál szívesen, és azt beépítem az előadásba. Van, amelyik szeret vízszintes rúdon lógva mászni, a másik lábosba bújik, a harmadik kamikazeugrásokat végez egy drótra kötözött műlepkéért, a negyedik a nézők hátára ugrik, az ötödik nem hagyja, hogy simogassák.
Kuklacsov bohóc a macskákkal évtizedek óta turnézik Európában és Amerikában. Legutóbb tavaly ősszel a New York-i Broadwayn lépett fel. Karrierje vargabetűkkel indult, önképzőkörökön és nyomdász szakiskolán keresztül vezetett. A cirkuszi bohócképzőbe csak sokadik nekifutásra vették fel, ahol tanárai igyekezték meggyőzni arról, hogy alkalmatlan a pályára.
Kuklacsov a ma ismert imázsára egy kóbor macska révén talált. A cica rúdmászási technikája lett az alapja az első bohóc-macska produkciónak, amelyet újabbak követtek, egyre több macskával. Ezek egy részét ma is a véletlen sodorja az 1990 óta működő színházhoz. A veterán egy tigrismintás, tizenhét (!) éves, Londonban talált macska, amelyik ma is aktívan ugrál a színpadon. - A macskák nem ismerik a lassú elgyengülést. Szó szerint csak az utolsó napjaikon lankadnak el, addig ugyanolyan aktívak, mint fiatalon - mesél a macskasorsról Kuklacsov.
Ő azonban ismeri a magáét, így nemcsak a macskák, de a saját utánpótlásáról is gondoskodott. Egyik fia szintén a Macskaszínház előadója, önálló estekkel, turnékkal. A színház jövőjét azonban Kuklacsov szerint az biztosítja leginkább, hogy a magánintézmény tavaly államivá vált. Így több garancia van arra, hogy a ma már húszmillió dolláros, bérelt ingatlant nem vonják meg tőle, noha a jól jövedelmező, moszkvai ingatlanpiacon volna jelentkező az előkelő helyen fekvő épületre. Az utóbbi hetekben ismét felröppent a színház kilakoltatásának híre, Kuklacsov májusi produkcióját a gyerekek szeme láttára a hatóság félbe is szakította. A bérleti szerződés hiányosságaira hivatkoztak, úgy látszik, az állami ernyő az államtól nem véd meg.
Ha épp nem rohan be az adóhatóság, a macskák nyugodtan vonulhatnak a másfél órás, gyereksikongatással teli produkciójuk után pihenőhelyükre. - Azonnal elszenderednek, mindegyik mindig ugyanazon a helyen - mutat a szuszogó gömbökre a gondozó. Az asszony szerint bármelyik macskából lehet színész, házimacskától a sziámiig, még felnőttkorban is. Persze, sokan nem válnak be, ezeknek gazdát keres a színház.
- Borzasztóan féltékenyek egymásra, szinte grammra figyelik, nehogy kevesebb élelmet kapjanak, mint a másik - vezet a macskalélek rejtelmeibe az idős hölgy. Az újakat fenntartással fogadják, a kulisszák mögött pedig izgatottan figyelik társuk fellépését, alig várják, hogy végre rájuk kerüljön a sor. Néhány sztár nemcsak a színpadon keresi meg a kolbászravalót: Borisz például egy macskaeledel tévéreklámjában ugrál önfeledten egy gombolyaggal.
A tehetséges színpadi macskáknak is megvannak azonban a gyengéik: sokan közülük nem szobatiszták, ami egy ekkora macskatársulatnál már sok bosszúságot okoz a személyzetnek. - Van egy szomszédom, akinek a macskája magától kezdett angolvécére járni - jut eszébe a gondozónak a takarításról. - Még le is húzza maga után, de tényleg. Lehet, hogy szerződtetni kéne.
