Igaz: mert egy ország gazdasági helyzetét elvben egészen jól leírja, mennyit kérnek el a befektetők pluszkamatként azért, hogy ilyen helyre hozzák a pénzüket. Ha kockázatosnak látják az ország helyzetét, akkor sokat - ha nem annyira, kevesebbet. A gond persze eddig az volt, hogy a befektetők tojtak a kockázatokra, és nem nagyon értékeltek. Ezért aztán jó olcsón jutottunk pénzhez akkor is, amikor drágábban kellett volna kapnunk. És ezért nem igaz az, hogy most a befektetők rosszabb osztályzatot adnak azzal, hogy többet kérnek. Most kezdik el komolyan venni az osztályozást - eddig szórták a jó jegyeket, mert mindegy volt.

Persze történelmietlen kérdés, hogy mi lett volna, ha Amerikában két évvel ezelőtt kezdik el úgy gondolni páran, hogy már nem bírják visszafizetni az ingatlanhitelt. De azért annyi biztos: a gazdasági kiigazítás előtt ezt nem úsztuk volna meg egy kamatcsökkentés elhalasztásával. A volt jegybankelnök pénzügyi válságról szóló lázálma most értelmet nyer - bizonytalanabb költségvetéssel, rosszabb külkereskedelmi mérleggel együtt egy ilyen megingás akár taccsra is vághatta volna az országot.

Ennyit arról, hogy szükség volt-e megszorításokra.

Külön pech persze, hogy a kormánynak éppen akkor kell szembenéznie a kockázatok átértékeléséből adódó problémákkal, amikor éppenséggel javított az egyensúlyi helyzeten. Most nagyon nincs szükség olyan magas kamatra, amelyet a jegybank fenntart.

A viszonylag magas kamat megtartása - azon túl, hogy megadjuk a befektetőknek, amit kérnek - más üzenetet is hordoz. Illetve hordozhatna. Egyrészt azt, hogy a jegybank problémákat lát az infláció leszorításában. Pedig nem lát. Sőt: az MNB jelentéséből az tűnik ki, hogy az élelmiszerek árának emelkedése sem okoz olyan gondot, amely veszélyeztetné a drágulási ütem lefékeződését. Ez meglehetősen jó hír. Ezenkívül pedig ott van a lanyhuló növekedés, amely szintén a fogyasztói árindex mérséklődését vonja magával - ráadásul az alacsonyabb kamattal némileg segíteni is lehetne a bővülést.

A magasan tartott kamatszint - másrészt - azt is közvetítheti a befektetőknek, hogy a jegybank nem bízik a kormányzati egyensúlyteremtés tartósságában. Pedig erről most nincs szó - az MNB, amely az új érában igencsak tartózkodik a kormányzati politika kommentálásától, most egyértelműen közölte: a javuló egyensúlyi irányzat folytatódására számít.

De a döntés óvatos. A monetáris tanács tagjai többségének remegett a keze: hátha nem tetszik a befektetőknek, hogy az MNB jobbra értékeli az országot, mint azt most ők tennék. Hátha pánik volna akkor, és kivinnék a pénzt. Hiszen ha nem hitték Járainak, hogy nem annyira jó a helyzet, elhinnék-e Simornak, hogy nem annyira rossz?