Velencei gondolatok
A három vezető európai filmfesztivál - Berlin, Cannes és Velence - közül a francia a legnagyobb, legelőkelőbb rendezvény, a második legfontosabb titulusért folyamatosan zajlik a küzdelem Berlin és Velence között. Az olasz város évadzáró, gondosan összeállított programja miatt az utóbbi években megerősítette pozícióját - igaz, általában ezt nevető harmadikként sikerült elérnie. A legtöbb alkotó ugyanis Cannes-ban szeretné bemutatni a filmjét, ezért többségük vonakodva adja oda élete főművét a februári Berlinálénak. Cannes erősen szelektál, így néha kizsűrizett, de jelentős művek jutnak Velencének.
Az utóbbi években Velence még Cannes-t is megszorongatta. Sőt, hosszú évtizedek óta az idén először a szakma erősebbnek tartja a versenyprogramot - méltó megünnepléseként a biennále 75. születésnapjának. Az egyedüli kritika, hogy túl sok az angol nyelvű film, de ez nemzetközi trend a filmiparban. A meghívott amerikai alkotások különlegesek. Ilyen Wes Anderson The Darjeeling Limitedje, amelyben a nyugatiak Indiában keresik lelki békéjüket, valamint Brian De Palma Redacted című naplódrámája az iraki megszállásról. Bár hasonlóan ígéretes, mégsem valószínű, hogy közönségfilm lesz Todd Haynes I'm Not There című meditációs életrajza Bob Dylanról. Az európai mesterek sem mindennapi művekkel jelentkeznek: Nyikita Mihalkov 12 címmel a Tizenkét dühös ember című Sidney Lumet klasszikust modernizálta 153 percben - az eredeti csupán 96 perc hoszszú volt. Eric Rohmer műve pedig az élő filmtörténet, mivel XVII. századi romantikus regényt adaptált, fél évszázaddal ezelőtti stílusban. Egy elitklubból nem hiányozhatnak távol-keleti művészek sem. A nagyágyú egyértelműen Ang Lee, aki Lust, Caution címmel egy Mata Hari-történetet kínál a háborús Sanghajból.
A hazai filmesekkel az idén nem kegyes a biennále, csupán Nemes Jeles László a Türelem című rövidfilmjét hívták meg, igaz a versenybe. A Türelem Nemes Jeles első 35 milliméteres filmre forgatott munkája, melyen "egy irodista nő precíz munkafolyamata - egy arc rezzenései" láthatók. "És egy férfi, aki várja az ablakon túl." Az irodista nőt Marjai Virág alakítja, az operatőr Erdély Mátyás, aki többek között a világhírű Before Dawn című filmmel már elkápráztatta a nagyvilágot.
A velencei felfutást legtöbben a tavaly életre hívott, és a velencei szemle után egy hónappal megrendezett római fesztivál közvetlen következményének tartják. Egyrészt Marco Müller igazgató, most mindent bevetett, hogy minél több nemzetközi premiert kössön le, másrész hosszú évek tervezgetése és mellébeszélései után konkrét lépésre szánta el magát az olasz kormány az új fesztiválpalota felépítésére a Lídón. A 2400 fős új gálaterem és körülbelül egy tucat új vetítő nemcsak a Mussolini-érában épített, jelenleg használt komplexum hangulatán lazítana, de megteremtené a lehetőségét a filmvásárnak is, amelyet Berlin és Cannes már rég megvalósított.
