Ki fog itt gyógyítani?

Az egészségügyi ellátásban döbbenetes káosz van. Jól tudják ezt a betegek és egészségügyi dolgozók is. A döntéshozók azonban hallgatnak erről, és másról beszélnek. Ismét elővették az elnyűhetetlen, újra és újra zászlóra tűzhető témát, a hálapénzt.

Ezt azonban nem mi, orvosok találtuk ki. Nagy többségünk szívesen elfelejtené örökre. Pontosan látjuk, hogy mennyi gondot okoz az orvos-beteg és az orvos-orvos kapcsolatokban. A megoldás nagyon egyszerű: a társadalomban betöltött szerepünknek, képzettségünknek és felelősségünknek megfelelő fizetést kérünk. Soha többé nem fogadunk el hálapénzt. A gyógyítás gyakorlatát a fellegekből figyelő politikusok képesek csak olyat kitalálni, hogy a vizitdíj a megoldás. Az orvosok, az egészségügyi dolgozók egyre jobban belefáradnak, belerokkannak a bűnbak szerepébe, az állandó megalázásba.

A fiatal orvosoknak a szakvizsga megszerzéséig előbb rezidensként, majd szakorvosjelöltként kell dolgozniuk, ügyeletet ellátniuk. A rezidensek fizetését a központi költségvetés biztosítja, de csak havi egy ügyelet díját állja. Így fordulhat elő, hogy egy klinikai osztályon azzal zsarolják a szakorvosjelölteket, hogy ha nem vállalják ingyen a további ügyeleteket, közelébe sem mehetnek a betegeknek, vagy be sem tehetik a lábukat a műtőbe. Hogyan tűrhet el ilyen állapotokat egy magát felelősnek nevező minisztérium?

A vizitdíjat hiába próbálják a laikus döntéshozók rózsaszín köntösbe öltöztetni. Ez egyszerűen az egészségügyi hozzájárulás emelése. Az átláthatatlan és értelmezhetetlen jogszabályok állatorvosi lova a vizitdíjról és kórházi napidíjról szóló törvény. Egy órát nem töltött el a mindennapi gyógyításban az, aki ezt így, ilyen formában ránk kényszerítette.

Az idős egészségügyi dolgozók, ha tehetik, nyugdíjba vonulnak. A fiatal, jól képzett, nyelveket beszélő orvosaink elmennek külföldre. De ki fog itt gyógyítani, és ki fog bennünket, még maradókat ápolni?

Nem nyújthatunk segédkezet ehhez a romboláshoz a hallgatásunkkal!

Dr. Thomka György sebész főorvos

A leggyengébb láncszem

Bár egyetértek Bodolai Lászlóval, (Fortélyos adójog igazgat, augusztus 1.), de szerintem nem baj, ha az állampolgár fenyegetettséget érez egy esetleges adóhatósági vizsgálattól. A kérdés csak az, hogy ki érzi a fenyegetettséget? Ha az adócsaló, az jó, de ha a tisztességesen adózó állampolgár is, akkor már baj van. Teljes mértékben osztom az ügyvéd úr azon nézetét, hogy az a demokráciákban már veszélyes lehet.

Adótanácsadóként nagyon sok adóhatósági határozatot láttam az elmúlt időben, ezért állítom, hogy jelenleg a határozatok egy része adószakmai szempontból megalapozatlan megállapításokat tartalmaz. Ennek oka lehet, hogy jelentősen bővült az APEH-nál az ellenőrzést végzők száma, ami szakmai felhígulást is jelentett. Még tovább kívánják bővíteni az APEH létszámát. Ehhez nem fognak találni megfelelő szakmai képzettséggel rendelkező szakembereket. Márpedig a revizorok gyakran egész életre kiható döntéseket hoznak, családokat tudnak a csőd szélére kergetni. Ennek alátámasztására álljon itt az alábbi eset, amelyben már elsőfokú határozat született: egy gyermekkel rendelkező házaspár ingatlant vásárolt fele-fele tulajdoni arányban. A feleség az ötéves vizsgált időszakból három évet gyesen töltött. Az adóhatóság vagyonosodási vizsgálatot kezdett a jórészt gyesen lévő feleségnél, a férjet kihagyta a vizsgálatból, nála kapcsolódó vizsgálatot sem végzett. Az APEH a gyes időszakában a gyes és a KSH szerinti létminimum közti különbséget eltitkolt jövedelemként állapította meg. Az ezt követően vásárolt ingatlan fele részére is megállapította, hogy arra a gyes és az azutáni bevételek nem nyújthattak fedezetet. Az adóhatóság 11,5 millió forint adóhiányt, bírságot, késedelmi pótlékot állapított meg. Az ingatlanvásárlások vételára bankszámláról történő átutalással került kiegyenlítésre. A bankszámlák felett kizárólagos jogosultsággal a férj rendelkezett. Ha ez a határozat másodfokon átmegy, akkor innentől kezdve az APEH "vérszemet kaphat", s házastársak esetén mindig a "gyengébb láncszemet" vonnák vagyonosodási vizsgálat alá a jobban kereső házastárs kihagyásával. Ezzel a család intézményét támadják. Ha az ilyen esetek általánossá válnak, akkor valóban a tisztességesen adózónak is rettegnie kell az APEH-tól.

Angyal József adótanácsadó, Budapest

Ez sem Eiffel!

Ahogyan a Nyugati pályaudvart az Eiffel & Társa cég neve alatt W. Auguste de Serres mérnök tervezte, a régi (1883) szegedi közúti Tisza-híd sem Eiffel "munkája" (Nem fenékig Eiffel, augusztus 11.).

Móra Ferenc írta: "Való igaz, hogy a szegedi hidat a párizsi Eiffel-cég építette, de az Eiffel neve alatt benyújtott terveket Feketeházy János magyar mérnök készítette. A szegedi híd nem a francia, hanem a magyar géniusz alkotása." (Kit ünnepeljünk?, Délmagyarország, 1933. febr. 5.
- olvasható Mórának Szegedi tulipántos
láda című kötetében.) Ez annak idején köztudomású volt: a Führer durch Szegedin című idegenforgalmi füzet 1896-ban már így írta, csak feledésbe merült. Móra figyelmét bizonyos Fekete István hívta
föl rá. Móra cikke nyomán Lósy-Schmidt Ede (1879-1948) MÁV műszaki főtanácsos Magyar vagy francia alkotás-e a szegedi közúti Tisza-híd? című, frissen megjelent tanulmányában (1933) bizonyítékokat tett közzé hajdani kollégájának, a szintén államvasúti főmérnök Feketeházy Jánosnak (1842-1927) szerzősége mellett. Az építészeti részeit Schickedanz
Albert (1846-1915) pesti építész tervezte. Így tárgyalta a hidat Mihalich Győző is monográfiájában (A XIX. és XX. századbeli magyar hídépítés története. 1960).
A hidat német parancsra a visszavonuló magyar hadsereg robbantotta föl 1944. október 9-én este 9 órakor.

A helyén álló mai hidat 1948. november 21-én avatták föl.

Péter László irodalomtörténész , Szeged