Hét görög három törököt dögönyöz

Síri csend van, a kifutópályán zörög a száraz gaz. A porlepte, napfakította, vaksi ablakú gép, öreg Trident, akár egy szárnyaszegett gólya, lógatva féklapjait csámpásan egyensúlyoz felhasadt gumijú kerekein. A málló vakolatú főépületen alig kivehető a felirat "Nicosia International Airport". Több mint egy emberöltő óta kísértetreptér, amely ma a ciprusi ENSZ-erők főhadiszállása néptelen hátsóudvaraként szolgál. Szerda van: vadásznap. De még a mindenütt portyázó rettegett ciprusi vadászok (vaktában való pufogtatásuk miatt az ENSZ-katonákra ők jelentik a legnagyobb veszélyt) sem jutnak el ide.

Noha a kezdetek, a hatvanas évek óta az ENSZ-erők létszámát csaknem a tizedére csökkentették, még sincs béke, és a megoldás sem létszik, amely feleslegessé tehetné a két fél, a ciprusi görögök (a lakosság kb. 70 százaléka) és a törökök (a maradék 30 százalék) szétválasztását, a sziget területének három százalékát elfoglaló, az ENSZ-haderő által ellenőrzött ütközőzónát.

A magyar-szlovák kontingens fehér ENSZ-autóin haladunk az ütközőzónában, a senki földjén. Elérjük az első török ellenőrző pontot. A katonák G3-as rohampuskákkal a nyakukban udvariasak, de nem barátságosak. A terepszínűre álcázott bunkeren kettős zászló lobog, a hivatalos török lobogó, mellette az úgynevezett Észak-ciprusi Török Köztársaság félholdas-csillagos zászlaja. (Délen ugyanezt a tandem koreográfiát látni, a görög-ciprusi zászló mellett mindig ott az anyaországnak tekintett Görögország kék sávos-keresztes lobogója.) Vízumot kell kérnünk, hogy a katonákkal együtt beléphessünk a "köztársaságba". Famagusta, a török "köztársasági" zóna szegényesebb, mint a Magyarországnál az EU-adatok szerint csaknem kétszer jobban élő déli, "görög" Ciprus, ahol jövőre bevezetnék az eurót. Felnőtt egy generáció, amely nagyrészt hallomásból ismeri a "másik" Ciprust. Ott van valahol az elvett-elvesztett családi ház, a nagymama gazdátlan sírja, amely mellett most egy idegen vallás képviselője, müezzin vagy éppen ortodox pap énekel. A többség, a "görög" ciprusiak egészében akarják az újraegyesítést, míg a sziget északi részén a törökök inkább a jelenlegi status quo, vagy a föderációs alapú "két állam" hívei.

A maroknyi magyar katona a 91-es magaslatról belátja csaknem a teljes, több kilométer széles zónát. Tüzelőállások, homokzsákok, állványos távcsövek, oldalt a minibázis áramellátásáról gondoskodó generátor zümmög. A parancsnok helyzetjelentést ad Havril András vezérkari főnöknek, aki szlovák kollégájával, Lubomir Bulik tábornokkal együtt látogatta meg a szigetet. A török-görög ellentét, a sok évszázados szomszédviszály nekünk magyaroknak, szlovákoknak nem ismeretlen fogalom. Átéltük az erőszakos lakosságcserét, a megosztottságot, a "görög házakba törökök, török házakba görögök költöztek" jelenséget, a másikat befeketítő soviniszta agymosást, propagandaháborút.

Míg a hivatalos Budapest és Pozsony viszonyát némelykor a feszültség jellemzi, itt mindkét vezérkari főnök nagy elégedettséggel hallgatja az ENSZ-vezérkar véleményét, hogy a szlovák zászlóaljban szolgáló magyarok és szlovákok példásan együttműködnek. Havril "hídszerepről" beszél, amely összeköti a közös sorson osztozó katonákat, segíti a megértést. Nemcsak a két hadseregben.

Nicosia-Famagusta,

2007. augusztus

Ma kevesebb, mint száz magyar katona szolgál az UNFICYP-ben, a ciprusi ENSZ-haderőben. Ciprusi állománygyűlésükön otthoni problémák, fizetés, a jövő mellett érdekli őket, mit jelenthet számukra a Magyarországon témává vált gárdakérdés. Munkalehetőséget, netán veszélyforrást? Havril András válaszában jelzi, nem a hadsereg tiszte, hogy döntsön. A katonák várják, hogy a politika tisztázza a helyzetet, határozza meg a feladatrendszert. Ha kialakul valamiféle társadalmi konszenzus, ötpárti véleményazonosság, akkor a hadsereg, mint végrehajtó megvizsgálja a rá tartozó szempontokat. A vezérkari főnök véleménye: a haderőreform keretében végrehajtott hadsereg-karcsúsítás folytán nincs igény rá, hogy akár a seregen belülről, akár kívülről bővítsék az állományt. Választ vár a felvetődő kérdésekre. Például tisztázni kéne az önkéntes tartalékos és a tartalékos állomány fogalmát, azt, hogy ki alá tartozna a gárda. A fegyveres testületek, vagy a közigazgatás alá? Ki biztosítja a működéshez szükséges anyagi feltételeket?

Havril András (jobbról) és Lubomir Bulik (mellette) a magyar-szlovák kontingensnél
Havril András (jobbról) és Lubomir Bulik (mellette) a magyar-szlovák kontingensnél
Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.