Hét görög három törököt dögönyöz
Noha a kezdetek, a hatvanas évek óta az ENSZ-erők létszámát csaknem a tizedére csökkentették, még sincs béke, és a megoldás sem létszik, amely feleslegessé tehetné a két fél, a ciprusi görögök (a lakosság kb. 70 százaléka) és a törökök (a maradék 30 százalék) szétválasztását, a sziget területének három százalékát elfoglaló, az ENSZ-haderő által ellenőrzött ütközőzónát.
A magyar-szlovák kontingens fehér ENSZ-autóin haladunk az ütközőzónában, a senki földjén. Elérjük az első török ellenőrző pontot. A katonák G3-as rohampuskákkal a nyakukban udvariasak, de nem barátságosak. A terepszínűre álcázott bunkeren kettős zászló lobog, a hivatalos török lobogó, mellette az úgynevezett Észak-ciprusi Török Köztársaság félholdas-csillagos zászlaja. (Délen ugyanezt a tandem koreográfiát látni, a görög-ciprusi zászló mellett mindig ott az anyaországnak tekintett Görögország kék sávos-keresztes lobogója.) Vízumot kell kérnünk, hogy a katonákkal együtt beléphessünk a "köztársaságba". Famagusta, a török "köztársasági" zóna szegényesebb, mint a Magyarországnál az EU-adatok szerint csaknem kétszer jobban élő déli, "görög" Ciprus, ahol jövőre bevezetnék az eurót. Felnőtt egy generáció, amely nagyrészt hallomásból ismeri a "másik" Ciprust. Ott van valahol az elvett-elvesztett családi ház, a nagymama gazdátlan sírja, amely mellett most egy idegen vallás képviselője, müezzin vagy éppen ortodox pap énekel. A többség, a "görög" ciprusiak egészében akarják az újraegyesítést, míg a sziget északi részén a törökök inkább a jelenlegi status quo, vagy a föderációs alapú "két állam" hívei.
A maroknyi magyar katona a 91-es magaslatról belátja csaknem a teljes, több kilométer széles zónát. Tüzelőállások, homokzsákok, állványos távcsövek, oldalt a minibázis áramellátásáról gondoskodó generátor zümmög. A parancsnok helyzetjelentést ad Havril András vezérkari főnöknek, aki szlovák kollégájával, Lubomir Bulik tábornokkal együtt látogatta meg a szigetet. A török-görög ellentét, a sok évszázados szomszédviszály nekünk magyaroknak, szlovákoknak nem ismeretlen fogalom. Átéltük az erőszakos lakosságcserét, a megosztottságot, a "görög házakba törökök, török házakba görögök költöztek" jelenséget, a másikat befeketítő soviniszta agymosást, propagandaháborút.
Míg a hivatalos Budapest és Pozsony viszonyát némelykor a feszültség jellemzi, itt mindkét vezérkari főnök nagy elégedettséggel hallgatja az ENSZ-vezérkar véleményét, hogy a szlovák zászlóaljban szolgáló magyarok és szlovákok példásan együttműködnek. Havril "hídszerepről" beszél, amely összeköti a közös sorson osztozó katonákat, segíti a megértést. Nemcsak a két hadseregben.
Nicosia-Famagusta,
2007. augusztus