Keszthelyen, a megbeszélt helyen és időpontban találkoztunk. A harmincas, rövid hajú, kisportolt testalkatú fiatalember R. Gábor rendőr főhadnagyként mutatkozik be. Összefoglalja történetét:

- Jogtalanul elszakították tőlem a gyermekemet, eközben hamis vádak alapján büntetőeljárást indítottak ellenem, gyanús körülmények között, ellehetetlenítették helyzetemet a munkahelyemen, végül pedig felfüggesztették a szolgálati viszonyomat. Nem kizárt, hogy ezek az ügyek korrupció miatt összekapcsolódnak. Érdekli?

A harminckét éves keszthelyi R. Gábor élete sokáig irigylésre méltóan alakult. Szerető szülők nevelték, jól tanult, futóvadlövészként kétszer is junior Európa-bajnok lett. Szakközépiskolát végzett, majd a Testnevelési Egyetemre jelentkezett. Elsőre felvették. Az egyetem után Hévízen gyógytornászként dolgozott. Megismerkedett egy csinos lánnyal: egymásba szerettek, nem sokkal később öszszeköltöztek. Ezzel egy időben - gyermekkori álmát megvalósítandó - "zsarunak állt". 1999-ben a nagykanizsai kapitányság állományába került. Nem sokkal később az Országos Rendőr-főkapitányság Rendészeti Szervek Kiképzőközpontjában tanulta a szakmát. Eközben - már hadnagyként - a keszthelyi rendőrkapitányságra helyezték, s nem sokkal később dicséretben, jutalomban részesítették. 2001-ben tagja lehetett a Sínai-félszigeten szolgáló békefenntartó missziónak. Kilenc hónapot szolgált rendészként Egyiptomban. Az ott megszerzett tapasztalat, nyelvtudás segítette később ahhoz, hogy a budapesti Nemzetközi Rendészeti Akadémia egyik kurzusán is részt vehessen. Időközben a keszthelyi kapitányságon ügyeletes tiszt lett, főhadnaggyá léptették elő. Hévízen megismert párjától 2003-ban kislánya született.

R. Gábor élete 2003 végén rosszra fordult. Párjával megromlott a kapcsolata: az aszszony kislányukkal szüleihez, Zalaegerszegre költözött. Kezdetben csak kisebb szóváltások voltak, később azonban mindennapossá váltak a durva veszekedések - különösen akkor, amikor a kislányról volt szó: mindketten maguknak akarták a gyereket. A főhadnagy szerint sokszor nem engedték meg, hogy találkozzon gyermekével. Az anya többször panaszt tett a rendőrségen R. Gábor ellen, mondván, durván, agresszívan viselkedett vele. A főhadnagy szerint ezekkel a bejelentésekkel csak az volt a cél, hogy lejárassák őt. A valóság szerinte az: volt élettársa és édesapja verte meg őt, sőt, a férfi el is gázolta, s előfordult, hogy a kislányát erőszakkal vették el tőle. A férfi szerint mindezt tanúk, iratok, hangfelvételek bizonyítják. A viták a bíróságon folytatódtak. Előbb gyermekelhelyezési per kezdődött, nem sokkal később egy büntetőeljárás indult. A főhadnagy ugyanis - mint mondja - "szocpolt vett fel", volt élettársa pedig azzal vádolta, hogy a támogatáskérelem egyik papírjára odahamisította a nevét.

R. Gábort - szavai szerint - kislányának hiánya, a viták, a gyerekelhelyezéssel járó fájdalmas helyzetek megviselték. Munkahelyén, a keszthelyi rendőrkapitányságon is bajba került. Először - szerinte indokolatlanul - hanyag munkavégzés miatt megrovást kapott. Ezt követően soron kívüli pszichológiai vizsgálatra küldték - fegyveres szolgálatra alkalmasnak találták.

- Ügyvédet fogadtam, pereskedtem, érveltem, küzdöttem, beadványok tucatjait fogalmaztam, de minden hiábavaló volt - folytatja R. Gábor. - Szélmalomharcot vívtam. A bíróság az anyjának ítélte a gyereket. Két hónap múlva - mondvacsinált okokra hivatkozva - a szolgálati viszonyomat is felfüggesztették. Ekkor kezdtem el azon gondolkodni, hogy túlságosan sok itt a véletlen egybeesés. Nem furcsa, hogy munkahelyi problémáim akkoriban kezdődtek, amikor ítélethirdetéshez közeledett a gyermekelhelyezési per? Véletlen lenne az, hogy a volt élettársam és az apja ellen indított eljárásokat rendre megszüntették? Véletlen lenne, hogy éppen akkor kaptam megrovást, és küldtek soron kívüli pszichológiai vizsgálatra, amikor a bíróság éppen azt mérlegelte, vajon melyikünknél lenne jobb helyen a kislányom?

R. Gábor egy papírt húz elő a szövevényes ügy aktakupacából. A dokumentumot a Zala Megyei Rendőr-főkapitányság állította ki, és az áll benne: a Racionál Kft. 2003 és 2006 között több mint húszmillió forint értékben végzett felújítási munkálatokat a rendőrség hévízi őrsén, a nagykanizsai, a zalaegerszegi és a keszthelyi kapitányság épületén.

- A Racionál Kft. vezetője, s egyik tulajdonosa a volt élettársam édesapja, M. László - mondja a főhadnagy. Óvatosan hozzáfűzi: - Bizonyára csak véletlen egybeesés, hogy az a rendőrség ró meg engem és függeszt fel a szolgálat alól, amely üzleti kapcsolatban állt a volt élettársam apjával.

R. Gábor aztán újra nősült, második gyermeke is megszületett - és tovább küzdött elsőszülött lányáért, meg a munkájáért. Új gyerekelhelyezési pert kezdeményezett, megfellebbezett minden számára kedvezőtlen döntést - és totális támadást indított volt élettársa, valamint gyakorlatilag az ügyeiben érintett összes hatóság ellen. Ha vitás helyzet alakult ki a gyerek láthatása miatt, nyomban panaszt tett a gyámhivatalnál. Ha a gyámhivatal eljárását nem találta jogszerűnek, akkor ezt az intézményt panaszolta be. Volt élettársát vagy az apját a legkisebb vélt hiba miatt is feljelentette. Szembeszállt a rendőrséggel és az ügyészséggel is. Amikor például parancsnoka egy róla készített jellemzésben egy korábbi motorbalesete során keletkezett sérüléseiről írt, nyomban panaszt tett személyes adatokkal való visszaélés és katonai bűncselekmények gyanúja miatt.

R. Gábor - saját számításai szerint - az utóbbi másfél-két évben legalább negyven ügyet indított el gyámhivataloknál, nyomozó hatóságoknál. Megkereste már az Igazságügyi és Rendészet Minisztériumot, valamint az Országgyűlés elnökét is. Az eredmény: az okirat-hamisítási ügyben első fokon felmentették, ám az általa tett panaszok jó részét a nyomozó hatóságok elutasították, másokat még vizsgálnak, mindeközben gyermeke továbbra is az édesanyjával él, a rendőrségnél pedig mind a mai napig nem állhatott újra munkába.

Az idén tavasszal újabb pszichológiai vizsgálaton esett át. Ennek megállapítása már az volt: "pszichésen labilis."

- A rendőrség, az ügyészség, a gyámhivatalok több munkatársa, a volt élettársam és apja, egyes pszichológusok meg a kollégáim egy része őrültnek tart. Úgy vélik, ha "kettyósnak" állítanak be, akkor eltussolhatják a jogsértéseket, elszakíthatnak a lányomtól, elbocsáthatnak a rendőrségtől. De tévednek. Nem vagyok őrült, legfeljebb megszállottan keresem az igazságot. Nem nyugszom addig, amíg vissza nem kapom a kislányomat és a munkámat.

A keszthelyi rendőrkapitány és a megyei főkapitányság szóvivője nem kívánt nyilatkozni R. Gáborról. Ugyanígy tett hajdani élettársa. Az élettárs édesapja, Marton László viszont ezt mondta:

- Őrület, amit ez az ember művel. Én már meg sem tudom mondani, hány pert indított ellenünk. Három ügyvédnek adok munkát. A lányom egykori párja egyszerűen visszaél az igazságszolgáltatással, s az állandó pereskedésekkel, vádaskodásokkal, rágalmazásokkal pokollá teszi az életünket.

Marton László abszurd feltételezésnek tartja, hogy vállalkozásának rendőrségi megbízásai és R. Gábor munkahelyi problémái között összefüggés lehet.

- Senki nem gondolhatja komolyan - háborog -, hogy irányíthatom, befolyásolhatom a kapitányt, az ügyészt, a bírót, csak azért mert a cégem irodát, vizesblokkot alakított ki, fűtésrendszert korszerűsített több rendőrségi épületben.

Marton László szerint az ügy nem olyan szövevényes, mint amilyennek azt Gábor látja.

- A fiatalok nem értették meg egymást, különváltak, Gábor pedig nem képes elfogadni, hogy a gyámügyi szakértők, a pszichológusok és a bíróság szerint is az anya mellett lesz jobb helye a kislánynak - mondja Marton László. - Gábor a megszállottságával mindenkinek árt, és lassan saját magát is tönkreteszi.

"Nem vagyok őrült, legfeljebb megszállottan keresem az igazságot"