Lékó - szervezett keretek között - kilencesztendős korában kezdett sakkozni. A nagymester szerint a modern sakkban - amikor a számítógépek segítségével jelentősen lerövidíthető a tanulási folyamat - már mindegy, hogy valaki hány évesen ül először a tábla elé; csak az számít, hogyan játszik.

Gyerekkorában több sportágban is tehetségesnek tartották Lékó Pétert. Mint említette, azért választotta a sakkot, mert úgy érezte, ebben tudja a leghamarabb felvenni a versenyt a felnőttekkel. Ez sikerült is, hiszen tizennégy évesen minden idők legfiatalabb nagymestere lett. Lékó szerint a sakk napi 6-8, esetenként 10-12 órás tréningekkel jár, ezt a terhelést pedig csakis belső késztetésre lehet elviselni, miközben nélkülözhetetlen a családi támogatás is.

Lékó ebben a tekintetben is szerencsés, hiszen felesége Szonja Petroszjan, akinek édesapja a tavaly olimpiai bajnoki címet nyert örmény sakkválogatott szövetségi kapitánya, Arsak Petroszjan. Hét éve ő Lékó Péter első szekundánsa. A magyar nagymester úgy véli, korábbi edzői nagyon jók voltak, de a sakkban az intenzív együttműködés, az együtt töltött idő is sokat számít. Apósa hét éve minden nap elemzi például a megnyitásait, és közösen gondolkodnak azon, hogyan lehetne még javítani rajtuk. Az is nagyon fontos a számára, hogy felesége minden felkészülésre és mérkőzésre elkíséri.

A mexikói, nyolc részvevős tornán olyan ellenfelekkel kell megmérkőznie, mint a világbajnok orosz Vlagyimir Kramnyik, vagy a világranglistát vezető indiai Viswanathan Anand. A verseny kimenetelét firtató kérdésünkre azt válaszolta: ő nem találgat.