A távozók listája is meglehetősen hosszú: elment Cicinho, Helguera, Roberto Carlos, Raul Bravo, Beckham, Emerson, Reyes, Cassano, de nemcsak ettől lesz más a Real Madrid, mint korábban... Calderon klubelnök Abramoviccsal konkurál: míg a Chelsea-tulajdonos 2003 és 2004 nyara között 280 millió euróért szerződtetett labdarúgókat, addig a madridi elöljáró 230 milliót szurkolt le egy esztendő alatt a garnitúra megerősítéséért (vagy inkább meggyengítéséért, és a labdaművészeti hagyományok megszakításáért).

Az már a szezon mai nyitánya előtt illúziónak tetszik, hogy az előző évad célfutballját a lenyűgöző labdarúgás váltja fel a Real Madridnál, és kétséges a címvédés is. Elvégre a Barcelona kevesebbet, de jobban ruházott be, s mindenekelőtt Henry átigazolásával "felturbózta" csapatát. A Sevilla sem sokat változott, ám egyszerre tetszetős és taktikus játéka nyomán nem is volt szüksége különösebb átalakításra, s most már - az előző évadokkal ellentétben - az volna a meglepetés, ha az andalúziai gárda nem érdemelné ki a nagycsapat minősítést. Nyilvánvalóan számolni kell még a legutóbb kevésbé, de rendszerint kiegyensúlyozott Valenciával, és - ha nem is a bajnoki aranyat illetően - valamennyi szereplővel, mert az UEFA Kupa elődöntőjének tavaszi mezőnye (benne a Sevillán kívül az Espanyollal és az Osasunával) azt igazolta: a Primera Ligában még a kicsik sem törpék, sőt...

Szintén ma rajtol az olasz bajnokság, ám a Serie A vezető klubjaiban korántsem "madridi" módon gondolkoztak. A két milánói mamutnál, a címvédő Internél és a (hetedszer) BL-győztes Milannál úgy vélték, a keret oly gazdag kiváló futballistákban, hogy csak pénzkidobás lenne újabb sztárok seregét Észak-Itáliába csábítani. Ezért az Internazionale csupán a román Chivut és a hondurasi Suazót, míg a Milan a brazil Emersont és honfitársát, az ifjú Alexandre Patót választotta ki a márkás kínálatból. Az AS Roma sem édesgetett magához sokakat, igaz, a brazil Cicinho és Juan egyaránt nagy vételnek tetszik, és a francia Giuly sem akárki... Érdekes, hogy az olasz szakértők többsége (a Milan Bajnokok Ligája-diadala ellenére) változatlanul az Intert tekinti az első számú favoritnak, leginkább azért, mert a kék-fekete keret fiatalabb, mint a vörös-fekete garnitúra, melynek kiváltképp a védelmében valóságos "matuzsálemek" sorakoznak. Nem, mintha Ronaldo például tinédzser volna, de a fogyókúrára fogott, s a nyitányon még nem szereplő brazil extraklasszisról Ancelotti edző azt mondta: "Meglátják, úgy néz ki, akár egy modell."

Az Inter, Milan, AS Roma trió mögött az ismét első osztályú Juventust emlegetik a legtöbbször az élmezőny várható tagjaként, s hogy a torinói klubot magasan jegyzik, azon nem lehet csodálkozni. Íme, a feltételezhető összeállítás: Buffon - Zebina, Andrade, Criscito, Chiellini - Camoranesi vagy Szalihamidzsics, Tiago, Almiron, Nedved - Trezeguet, Del Piero. És ott van még cserecsatárnak Iaquinta...

Itáliában tényleg lehet mire alapozni, még akkor is, ha a számunkra gyönyörű szerda után sokan hajlamosak azt mondani minálunk: mi végre ez a nagy felhajtás?