A hatodik, egyben az utolsó lyukat fúrják a Utahban augusztus 6-án beomlott szénbánya 500 méter mélyen lévő vágatába. A bányaomlás óta nem találják a föld alatt rekedt hat bányászt, az eddigi öt kürtő közül egynél se észleltek sem életjeleket, sem holttesteket. A levegőminták változok voltak, egyes járatokban volt elég oxigén, másutt nem. Most azt a vágatot célozták meg, ahol a bányászok a katasztrófa pillanatában dolgoztak. A bánya társtulajdonosa azt mondta, ha most sem találnak semmit, lepecsételik a bejáratot és abbahagyják a kutatást. A munkálatok során bekövetkezett újabb omlás megölt három mentőt, hat ember megsebesült.

Az első becslések szerint a bányászok, ha túlélték az omlást és azt követő léglökést, egy hétre elegendő élelmiszerrel rendelkeztek. A három-három amerikai és mexikói bányász családjai azonban ragaszkodnak a további fúráshoz. Képviselőjük elismerte, már halványul a remény, hogy bárkit is élve sikerül megtalálni. Ahhoz azonban ragaszkodnak, hogy a holttesteket kiemeljék, és ne hagyják örökre a bányában. A családok gyűjtést indítottak egy mentőkapszula lebocsátásához elegendő átmérőjű kürtő fúrásához. Szakértők azonban arra figyelmeztettek, hogy ilyen mélyről ezzel az eljárással még nem hoztak fel embereket.

A nyári szabadságon lévő kongresszus mindkét házában vizsgálatot ígértek a utahi bányaomlás körülményeinek megállapítására, illetve a biztonsági szabályok szigorítására. A bányalobbi is támadásba lendült: a szerencsétlenségre hivatkozva a felszíni fejtést, illetve a szénkészletet rejtő hegyek csúcsának lebontását szorgalmazza. Ezek az eljárások a hetvenes évek közepe óta tiltottak, mert súlyos környezeti károkat okoznak.