- Halló? Te vagy az, Pisti? Honnan telefonálsz? Úgy tudtam, külföldön nyaralsz.

- De még mennyire, hogy nyaralok! Képzeld, két hete ülök egy műanyag széken egy végeláthatatlan kukoricatábla közepén ezer kilométerre otthontól. Hallgatom a szél susogását, a moszkitók zümmögését. Óriási!

- Nem úgy volt, hogy tengerhez mentek nyaralni félpanzióval?

- Nézd, az utazási iroda tényleg tengeri kilátást ígért, és ez stimmel is. Amerre a szem ellát, mindenhol tengerit látok. A félpanzió is oké, mert még csak a fele van kész.

- Nem reklamáltál?

- Ugyan! Életemben ilyen jól nem nyaraltam. A gyerekek is élvezik. Van itt pár méterre egy pocsolya. Elvannak benne egész nap, csak alkonyatkor kell kijönniük belőle, mert akkor csörtetnek errefelé a vaddisznók dagonyázni. De ezekkel sincs baj, mert sokkal barátságosabbak, mint általában a német turisták külföldön. Szóval nagyon jól érezzük magunkat, és azért is telefonálok, mert erősen gondolkodunk rajta, hogy nem megyünk haza. Itt maradunk. Elegünk van az otthoni zaklatott életből. Azon álmodozunk, hogy itt eléldegélünk majd szépen, csendeskén, szeretetben, megértésben...

- Ne marhulj már! És miből fogtok megélni?

- Majd gyűjtögetünk. Gyökereket, gumókat, esetleg elhullott állatokat...

- Pisti, neked teljesen elment az eszed! Nem is értem, hogy miféle zaklatott életre gondolsz. Itthon teljesen nyugi van. Komolyan!

- És mi van az E412-vel?

- Mivel?

- Ne csináld már! Hát a guár-gumival! Amikor eljöttünk otthonról, evvel volt tele a sajtó. Dioxinnal fertőzött, több száz élelmiszerben megtalálható, rákot okoz satöbbi. Apropó: hány halott van eddig?

- Ugyan! Még hogy halottak?! Volt egy kis ijedelem, az igaz, de ma már nyugodtan eszi mindenki a guár-gumit, ha dioxinos, ha nem. A fene se törődik vele!

- És legalább rücskösödik az emberek képe, mint a Putyiné?

- Biztos Juscsenkóra gondolsz, de tök mindegy. Emiatt nyugodtan hazajöhettek.

- És a Pannon Puma megdöglött-e már? Mert mielőtt kijöttünk volna, arról cikkeztek a lapok, hogy a nyár végére öszszerogy a gazdaság, bedől a forint, kidől a tőzsde...

- Lárifári! Igaz, volt egy kis pánik a tőzsdén, napokig ingadozott a forint, a GDP-adatok katasztrofálisak, a növekedés stagnál...

- Meglátod, adót fognak emelni! Ha gyengül a Pannon Puma, beindul a Pannon Pumpa! Apropó! Mi van a Magyar Gárdával? Verik már a zsidókat?

- Hová gondolsz! Viktor éppen most ígérte meg, hogy meg fogják védeni a zsidókat.

- Mégis, hogyan?

- Minden törvényes eszközzel.

- Ajvé! Zsidókat? Törvénynyel? Eszközökkel? Volt már ilyen! Mondd, egyáltalán megvan még a rendőrségünk? Kiderült-e már, hogy tényleg erőszakoskodott-e az az öt rendőr?

- Annyi derült ki, hogy nem az, nem úgy, nem ott, és nem akkor történt, mint ahogy elhangzott.

- És az olajügyekben megvert újságíró ügye?

- Nem az, nem úgy, nem ott, és nem akkor történt.

- A Margit-szigetről eltűnt kisfiúval mi van?

- Nem az, nem úgy, nem ott, és nem akkor...

- És ki lopta el a Nemzeti Nyomozó Irodából a szupertitkos iratokat?

- Nem az, nem úgy, nem akkor...

- Hát látod, ezért nincs nekem kedvem hazamenni!

- Ne bomolj már haver! Vannak azért itthon jó hírek is... Például... Izé... Megvan! Képzeld, Győzike és Bea aszszony megint összejöttek!

- Nem igaz! Csak azért mondod, hogy hazacsalj!

- De bizony! Bea asszony újra megbocsátott, és valami közös tévéműsoruk is lesz!

- Fantasztikus! Halljátok, gyerekek? Csomagolunk, megyünk haza! Hát miért nem ezzel kezdted, haver?