Ma engedélyezett mindkettő, ami rendben van, de egyben erkölcsileg problémamentesnek is mutatkoznak, ami kevésbé. Ma a szerelemről szoktak értekezni beszélgetős műsorokban a testnyílások művészei. Mi ezzel a probléma? Ami nem tilos és hergeli az ösztönöket, mehet, hiszen van rá igény. Ahogy a Jobbik gárdáját is átbeszélte a parlamenti jobboldal vezető ereje a szabadságjogok által védett világba. Néhány tucat önkéntes politikai erőgép jogilag tisztán vonul fel ma a Várba, oda, ahonnan a németek és a nyilasok próbáltak a világháború végén kitörni. Most békeidők szélsőjobboldala kísérli meg, hogy kivágja magát az elszigeteltségből. Szinte már sikerült nekik, de mindig voltak budai önkéntesek.

Mindenki róluk beszél, akinek lehetne szava valóságos emberek élő reményeiről, átkozottságáról. Ők adják a végszót, mi meg folytatjuk a mondatukat. Elhallgathatnánk... De szólni kell, ha émelyegve is. Hogy miért, amikor sosem ismétlődik a történelem? Tényleg nem attól kell félni, hogy újra fellángol, aminek a parazsát piszkálják. Azoktól kell tartani, akik most nem undorodnak nyilasokra, fasisztákra emlékeztetni. És nemcsak jelmezzel. Melegfelvonulást, kendermagtüntetést, baloldali demonstrációt, futballmeccset támadtak, tettek tönkre. Már benne van a levegőben: akárki menne utcára, hogy megmutassa magát, tartania kell tőlük, ha nem hozzájuk tartozik. A magyar futballkultúra immár csak szép emlék, a Ferencváros ebbe a közegbe fulladt bele. Nem túl sokan, pár ezren elérték. Ahogy néhány százan verték szét a tévét szeptemberben, ezrek bólogatásával, egy ország döbbenetére. A teljes magyar nyilvánosság kultúráját szétgyötörhetik. Ezért van igaza annak, aki úgy érzi, kiabálni kell, hogy elnyomja a tettek ordítását. Tiltakoznak az antifasiszták, pedig nincsenek itt fasiszták, csak olyanok, akik grimaszokat vágva rémítik a többieket. Elég az persze ahhoz, hogy a gyomor felforduljon.

1992-ben még csak egy Király B. Izabella nevű MDF-es képviselőnő tartotta megfontolandónak az árpádsávos lobogó használatát. Ő volt az egyetlen, aki úgy csinált, mint aki elhiszi, hogy az nem nyilas, hanem történelmi asszociációk kedvéért leng. Ma már a Fidesz számára politikai közhely, hogy nincs azzal semmi baj: történelmi ereklye, használata hagyományápolás. Orbán Viktor 1992-ben még nekitámadt a kormánynak, hogy amikor választhattak az elnök melletti szolidaritás és szélsőjobboldali híveik között, az utóbbiak mellett döntöttek. Felszólította Antall kabinetjét, "szakítson meg minden kapcsolatot a szélsőjobboldali erőkkel!" Erre a kormányt most nem kell biztatni. Ezzel szemben emlékezetes a Szövetség a Nemzetért Polgári Kör. Orbán Viktor hívta életre, és tagja volt az a Vona Gábor, aki a nyilas és náciöltözetre veszélyesen emlékeztető egyenruhát viselő gárdába sorozza most a fiatalokat. A szövetség 2002-es nyilatkozata szerint "a hatalomra került pártok és holdudvaruk demokratikus eszközök használatával lopakodó diktatúrát valósítanak meg, amely ellen parlamenti módszerekkel alig lehet fellépni".

Ismerős ez az "alig lehet". De azért még mindig meg lehet próbálni - nem utolsósorban a feketeingesek kitörési kísérletének megakadályozásáért. Egyelőre csak a jó ízlés kedvéért. Ha még számít valamit. Ne legyen nagyobb a tét! Mert az már biztos számítana.