A szerző az MTA Szegedi Biológiai Központjának főigazgatója

Füstbe szállnak nagy ívű bioenergia-terveink, hiszen nem lesz elég keményítő a bioetanol előállításához. Joggal fogalmazódnak meg a korszerű aszálystratégiát sürgető kritikák. A félsivatagosodást előre vetítő szakmai elemzések fenyegetettségünkre figyelmeztetnek, és egyre gyakrabban szembesülhetünk a szomorú tényekkel.

Mindenekelőtt a növénytermesztési technológiák színvonalának javításától várhatjuk a termés biztonságosabb előállítását. Az évtizedeken át folytatott agronómiai kutatások hazai eredményei biztos alapot kínálnak a vízgazdálkodás megszervezéséhez, az öntözéses módszerek alkalmazásához. Számos nemzetközi példa igazolja, hogy a vízutánpótlás magas technológiai színvonala garantálhatja a földművelő gazda erőfeszítéseinek sikerét. Ehhez kellene időben anyagi segítséget adni.

Tekintettel az aszály világméretű gazdasági és társadalmi következményeire, igen kiterjedt kutatások folynak az elégtelen vízellátás okozta élettani változások megismerésére és a növények szárazságtűrését biztosító anyagcsereutak feltárására. Idehaza is több kutatócsoport vizsgálja az egyes búzafajták aszálytűrő képességét, az azt megalapozó géneket és a gyökerek növekedését, a fotoszintézis folyamatait befolyásoló genetikai és fiziológiai tényezőket. Mindezek az ismeretek nélkülözhetetlenek olyan fajták nemesítéséhez, amelyek gazdaságosan hasznosítják a vizet, illetve képesek a vízhiányt követően regenerálódni, és így termőképességük kisebb mértékben csökken. A növénynemesítők feladata nem könnyű, hiszen a gének százai változtatják meg működésüket a vízhiány következtében. Szárazságtűrő és szárazságra érzékeny fajták összehasonlításával azonosíthatók azok a gének, amelyek szerepet játszanak a jobb vízhasznosításban. Napjainkban a funkcionális genomika módszerei lehetőséget adnak a teljes génállomány működésének nyomon követésére. Maguktól a növényektől tanulhatjuk meg a sikeres túlélés stratégiáit, ezek alapján izolálhatjuk az ellenállósági géneket, és építhetjük be őket a tenyészanyagok széles választékába. Ezt a műveletsort a közvélemény genetikai manipulációként ismeri, és a születő növényeket GM szervezeteknek tekinti.

A mai magyar közvélekedés jelentős formálói szerint a GM növények kiátkozandó teremtményei a nemesítői munkának, és minden eszközt meg kell ragadni termesztésük tiltása érdekében. Ők tudománytalan félretájékoztatással, nemzetközileg vitatott kutatási eredmények citálásával, vagy a technológiai fejlesztéseket hátráltató törvények követelésével formálják a közvéleményt. Pedig a génbeépítéssel kialakított, szárazságtűrő GM növényekről tudományos közlemények sokasága számol be. A sikeres kísérletek eredményeit magyar kutatók is közölték és igazolták, hogy egy, a méregtelenítést végző enzim működésének fokozása a dohány és a búza esetében a vízhiány okozta károk mérséklődését eredményezte. Ezek a munkák még csak a nemesítési alapanyag előállításának fázisánál tartanak, de bizonyos GM fajták már közel vannak a termesztéshez és az uniós engedélyezéshez.

Az ideológiai elfogultság és a szakmai tájékozatlanság súlyosságát jelzi, hogy a hivatalnokok még a kukoricabogár ellen védett GM kukoricahibridek kísérleti kipróbálását sem engedélyezték az idén, pedig ezek a tenyészanyagok feleslegessé teszik a vegyszeres növényvédelmet, és az ilyen növények gyökérzetük révén jobban bírják a szárazságot.

Egyszerűen nincs magyarázat a magyar agrárium érdekeit sértő hozzáállásra. A biotechnológiai fejlesztések visszautasítása csökkenti versenyképességünket a mában, és - ami sokkal lényegesebb - növeli kiszolgáltatottságunkat a jövőben. A szélsőséges időjárás kihívásainak csak akkor felelhetünk meg eredményesen, ha élünk a csúcstechnológiák előnyeivel, ha felhasználjuk a géntechnológiát gazdasági növényeink tulajdonságainak jobbítására, nemesítésére. Az új fajtákból származó termékek biztonságát természetesen sokoldalúan vizsgálni kell, aminek feltételeit már uniós és nemzeti szinten is kialakították, és ezeket persze tovább lehet tökéletesíteni. Nincs hitelt érdemlő indok arra, hogy a magyar gazdákat megfosszuk az új GM fajták kipróbálásának lehetőségétől. Ezekre a termesztési tapasztalatokra már a közeli jövőben szükség lesz, amikor a géntechnológiával nemesített növények nemcsak az amerikai kontinensen, hanem Kínában, Indiában és a szomszédos országokban is széleskörűen elterjednek, és bebizonyosodnak előnyeik mind a termésbiztonság javításában, mind a környezet védelmében.