Bravissimo!
A dalon kívül a klíma szintén megfelelt a vendégeknek, hiszen "déli" este köszöntött Budapestre, fülledt meleg idővel, amely vagy harmincötezer embert izzasztott meg a légkörében a régi, szép napokra emlékeztető arénában. Igaz, hajdanán meg sem kottyant itt ennyi néző, de mostanság, ugyebár...
A tömeg néhány perc alatt kétszer zúgott fel ("hú"...), mert előbb Pirlo harmincméteres, príma szabadrúgását kellett védenie Fülöpnek, majd Aquilani ollózást követő, duplavetődés utáni lövését hárította a magyar kapus. Aztán harsány örömöt keltett a szurkolók körében, hogy Dzsudzsák kétszer is meglepően könnyedén átjátszotta Oddót, sőt a 13. percben veszedelmes lövést küldött húsz méterről, nem sokkal a bal oldali léc mellé.
Klasszis különbség mindenesetre nem mutatkozott a két együttes között, jóllehet az eleven első negyedóra múltán az olaszok maguknál tartották a labdát, és a 23. percben vezetést szerezhettek volna, ha Maestro Pirlónak, a felső fokon dirigáló karmesternek a sokadik ragyogó átadását Aquilani befejeli. De hiába volt alig hat méter a távolság, a kapu mellé továbbította a "gólpasszt"... Ebben a periódusban olyan fölényben futballoztak a világbajnoki cím védői, hogy a magyarok percekig a félvonalat sem lépték át, ám Del Piero lövését Fülöp szép mozdulattal menteni tudta, míg Toni gólját - miközben már ünnepeltek a vendég drukkerek - les miatt érvénytelenítette a spanyol játékvezető. Dominancia ide vagy oda, a 0-0 ezúttal nem festett rosszul, pláne, hogy a félidő finisében kiszabadult a szorításból a magyar csapat, sőt Buffonnak tornáznia kellett Priskin bal felső sarokba tartó lövése után. A szünetig akadt még kalamajka az olasz tizenhatoson belül, úgyhogy a csapatokat az öltözőbe kísérő taps - hiszik vagy sem - főként a magyar válogatottnak szólt.
Donadoni itáliai kapitánynak nem tetszhetett az addigi játék - vagy csak próbameccsnek tekintette a mérkőzést -, mert a pihenőidőben négyet cserélt, és átmenetileg nem bánta meg. A 49. percben ugyanis Inzaghi továbbította középre a labdát, melyet Di Natale - váratlan becsúszással - hirtelen a bal sarokba juttatott (0-1). Se fényes akció, se szép gól nem volt, de gól volt, és két frissen beállt labdarúgó hozta össze a semmiből...
Csönd telepedett a stadionra, de a némaság igazán nem tartott hosszú ideig, mert a 60. percben Gera nagyszerű átadással lepte meg Leandrót, aki azonban azt bizonyította, hogy brazil létére miért magyar válogatott. De hat perc múlva már ez a helyzetkihagyás sem bántott senkit, az eredményjelző táblán ugyanis 2-1 állt! Előbb Juhász lőtt tíz méterről a bal felső sarokba, majd Cannavaro elbuktatta Priskint, és a 11-est Gera a jobb sarokba gurította. Senki nem hitt a szemének, kiváltképp az itáliaiak bámultak, akár egy Fellini-film vetítésekor a moziban...
Hát még a 77. percben! Ekkor Filkor indította Gerát, aki előre csúszva magánál tartotta a labdát Cannavaróval szemben, majd tökéletesen megjátszotta Feczesint, és a csatárnak csak át kellett segítenie a passzt a kapuvonalon (3-1).
Az eredmény szinte hihetetlen - de igaz! És kétség sem fér hozzá, hogy az önmagát felülmúló válogatott emberemlékezet óta a legszebb magyar futballsikert aratta (nem mellesleg: negyvenkét éve először nyert Itália legjobbjai ellen), amely diadallal kapcsolatban még azt sem érdemes megjegyezni, hogy barátságos mecscsen született. Elvégre az olasz együttes ritkán veszít, s még ritkábban kap három gólt egyetlen mérkőzésen.
Tényleg a régi idők hangulata költözött erre a különleges estére az ezúttal valóban boldog nép stadionjába...
Magyarország-Olaszország 3-1 (0-0)
Barátságos mérkőzés, Puskás Ferenc stadion, 35 ezer néző. Jv.: Mejuto Gonzalez (spanyol).
Magyarország: Fülöp - Szélesi, Juhász, Vaskó, Vanczák (Csizmadia, 73.) - Gera (Buzsáky, 92.), Vass, Hajnal (Filkor, 59.), Tőzsér (Leandro, 59.), Dzsudzsák (Halmosi, 83.) - Priskin (Feczesin (73.).
Olaszország: Buffon - Oddo (Rosso, 46.), Cannavaro, Materazzi (Garzagli, 46.), Zambrotta - Quagliarella, Aquilani (Palombo, 67.), Pirlo, Ambrosini - Toni (Inzaghi, 46.), Del Piero (Di Natale, 46.).
Gól: Di Natale (49.), Juhász (61.), Gera (66., tizenegyesből), Feczesin (77.).
