"Keresem annak a kék autónak a tulajdonosát, aki 2006. december 29-én, pénteken délután 14 órakor elütötte a Téglás u. 48. sz. sarkán a palotapincsi kiskutyámat. Kérem, jelentkezzen a megadott címen. Remélem, a lelkiismerete nem hagyja, hogy ne jelentkezzen."

(Apróhirdetés a Mindszenti Hírekben)

Elnézést, megint nem vagyok képben, nem mintha érdemes volna képben lenni, egy közepesen rutinos újságolvasó képes bármikor fejből konstruálni teljes heti hazai sajtótermést, anyósát pisztollyal kergető helyettes államtitkárral, minden elképzelést meghaladóan drága közlekedési objektum átadásával/terveinek kiszivárgásával, repedő tübingekkel, magát Anettka-testű, Kiszel Tünde-fejű kentaurrá operáltató Zalatnay Cinivel, és a magyar futball újabb nagy sikereivel (a Juventus serdülő B második
fiókcsapata szerződtette az MTK egyik tehetségét két Kinder Buenóért és egy kis vödör matchboxért).

Szóval nem vagyok képben, a jegyzeteimben is csak annyit találok utoljára, hogy "Pflum Orsi idén is forgatott Kandász Andi utazós műsorában", márpedig én úgy vagyok Pflum Orsival és Kandász Andival, mint Árpa Attila az olimpikonokkal, miszerint "mélyen tisztelem az olimpikonokat, és elnézést kérek tőlük, hogy nem ismerem őket", Pflum Orsi és Kandász Andi egyébként az Alföldön jártak, csak remélni tudom, hogy sikerült megtekinteniük az Alföld emblematikus háziállatát, a palotapincsit, amely éppúgy hozzátartozik a magyar vidék mindennapjaihoz és képéhez, miként a vakolatlan kockaház előtt tornyosuló ezüsfenyő. (Az alföldi porta palotapincsi nélkül olyan, mint vaníliás túróvarázs guargumi nélkül.)

Izomból nyaralok, egyébként, minden erőmet megfeszítve, mozgósítva, egyszersmind felélve utolsó tartalékaimat, innen lesz szép fölállni majd szeptember elején, amikor kezdődik a főszezon, például biztosra veszem, hogy heti három alkotmányozó nemzetgyűléssel, népi hurállal, új honfoglalással és rendszerváltás-befejezéssel nyitunk, utána jönnek majd a népi kezdeményezések, ülő- és éhségsztrájkok, tojásdobálások, emlékműdöntési kísérletek, és aztán elérkezünk majd a népszavazásig, amikor is az egész kezdhető lesz elölről.

Kelet-európai nyaralásra elindulni Hamvas Béla Karneválja nélkül nagy könnyelműség, sok fölösleges idegességnek teszi ki magát az ember. Hamvas (miszerint beobachtungstelle) végtelen türelme, mély humora és bonyolult, mizantróp humanizmusa kell ahhoz, hogy ne borítson ki nagyon a mihozzánk megszólalásig hasonló népek fiainak egyébként roppant idegesítő kavalkádja, például a délután kettőkor, negyven fokban embernagyságú felfújható cetfélével, gumimatraccal, hűtőtáskával, strandszatyorral, törölközőhalommal egyensúlyozó, gyakorlatilag a járásképtelenségig részeg lengyel polgár, a divatos Teva szandáljához elegáns kávészínű bokazoknit viselő cseh középvezető, aki még kétezerhétben is hisz a műbőr autóstáskában, vagy a családját maga előtt terelő mélybosnyák szumózó, akinek aranyláncaival ki lehetne emelni a Titanicot.

És akkor még a malacsonkákkal is Victoria Beckham-imitátornak készülő horvát/
szlovén/szlovák/német/satöbbi tinilányokról, a már éppen tíz éve ciki lakossági trance-re fényes nappal ültükben is szeletelő fiúkról nem beszéltünk.

Jó hír a magyarság kitüntetett helyét és lokális vezető szerepét veszélyben érzőknek, hogy nonfiguratív csípőtetoválásban és tanga szabású fürdőruhában (otthon én már hatéves kislányon is láttam) továbbra sem veszélyeztetik pozícióinkat a szomszéd népek.