Jobb lett volna, ha az irodahálózat tíz évvel ezelőtt, magyar költségvetési pénzből felállt volna, mert akkor mára éppen egy évtizednyi tapasztalat, megvalósított programok sora, százmillió eurós nagyságrendű megszerzett támogatás állhatna mögötte. De hát a vidék versenyképtelenségét éppen az jelezte, hogy képviselői képtelenek voltak pártérdektől és haverizmustól mentes, így szakmailag kompetens és időtálló fejlesztő hálózatot kiharcolni az éppen regnáló kormánytól.

Miért van ilyenre szükség egyáltalán? Azért, mert tisztán piaci körülmények közt annyi ember sem képes megélni a kisebb településeken, amennyi a nagy társadalmi változások során ott szorult. Ha nincs valamilyen újraelosztásból finanszírozott, célzott fejlesztés, akkor nem maradnak meg helyben fiatalabb, képzettebb emberek; tönkremennek a természeti értékek, leépül az infrastruktúra, elértéktelenednek az ingatlanok. Ezt az értékvesztést is finanszírozni kell. Más forrása nincs, csak az adófizetők pénze - a rászorulók segélyezése azonban nem garantál felemelkedést. Nyugat-Európában a városi emberek számára is felértékelődött a vidék - a vidékpolitika ott sokkal nagyobb társadalmi támogatást élvez. Lehet vitatni, hogy az ottani arányokhoz képest nem túl kevés-e az egymilliárd euró, amit 2007 és 2013 között Magyarországon a most megalakuló irodák koordinálásával fejlesztésre lehet költeni, de az okosan elköltött pénz megsokszorozhatja önmagát.

A megkésettségnek is van haszna: az elfecsérelt idő alatt felhalmozódott tanulságok sora. Itt van például az az elv, hogy helyben döntsenek arról, aminek a következményeit helyben érzik. Magyarországon hagyományosan mindent "odafent" szeretnek eldönteni, a vidékfejlesztés egymilliárdjáról viszont eddig nem ismert szabadságfokkal dönthetnek majd a helyi közösségek. Annak is megvan a tanulható módszertana, hogyan lehet közösségfélét formálni a helyi társadalom maradékából - noha ennek azért súlyos mentális és kulturális akadályai vannak -, gondoljunk a szomszéd tehenére vonatkozó szép magyar mondásra.

Örök gond volt az is, hogy az ágazatok rivalizálnak, ahelyett, hogy kooperálnának - most az FVM meg az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium együttműködését ígérik az illetékesek. A sikerhez szükség lenne másfajta együttműködésre is: arra, hogy az ellentétes politikai táborhoz vonzódó személyek tegyék félre az öncélú gyűlölködést. A "potenciális LEADER-közösségben" - így hívják majd a helyi programalkotás fórumait, ahol eldőlhet a támogatások sorsa - ne gyurcsányozzanak és ne orbánozzanak, amikor arról van szó, hogyan áll össze, mondjuk, a helyi vendéglátás programja a bicikliútból, a horgásztóból és a banyakemencében sült kapros lepényből.

Attól tartok, ez lesz a legnehezebb.